2019.07.12

Miután jól kiakváriumoltuk magunkat előző nap, ma ismét a munkáé lett a főszerep. A mai napon következett ugyanis az egyik leginkább várva-várt koncert, hiszen ma az Izumi Hall-ba mentünk, ami Japán egyik leghíresebb koncertterme. Délelőtt még pihenhettünk kedvünkre, de kora délután elindultunk, hogy a vegyeskarral is bevegyük ezt a híres helyet.
Ahogy sok más esetben is előfordult már, ez az épület is olyan volt kívülről, hogy az ember nem is sejti, micsoda kincs van belül. Odabent még épp hangolták a zongorát, miközben mi - mármint a vegyeskar férfikari részlege - összeállítottuk a dobogót. Ez egyrészt költséghatékony megoldás volt, másrészt így pontosan olyan lett a színpad képe, amilyet mi szerettünk volna magunknak.

Próba után következett egy nem is olyan kicsi pihenő. Még arra is volt elég idő, hogy szunyókáljunk egyet az öltöző padlóján - régi jó szokásunkhoz híven.
Fél hat után nem sokkal összkari próba volt, és utána már semmi más dolgunk nem volt, mint várni, hogy a színpadra kerüljünk. És itt következett az első kis csalódás - talán az első az eddigi turnén: a nézőtérnek sajnos csak a fele telt meg, ráadásul annak a felét is kitették a vendéglátó kórusok, így az előző napon megcsinált nézőcsalogató flash-mobok - úgy tűnik - nem tették meg a kellő hatásukat. Nem jó érzés így énekelni, de ezen hamar túl kell tenni magát az embernek, mert ha csak 1 fizetővendég lenne is csak bent, annak is a legmagasabb szinten kellene produkálnunk.

Koncert után közös vacsorára invitáltak bennünket az itteni rendezők, és ekkor következett a második kis csalódás is, aminek röviden úgy tudnám összefoglalni a lényegét, hogy "merevség", melynek eredményeként a kísérőkkel együtt kb 50 fős énekkari csoport ezen a vacsorán csöppet éhes maradt. Természetesen nem lennénk rutinos utazók, ha ezt nem tudtuk volna áthidalni a magunk erejéből az este folyamán, mégis valahogy így ez az Izumi Hall-os este félrement kicsit.

2019.07.13.

Pihenésképpen ezen a napon kirándultunk egyet Kiotóba. Ugyan már voltunk ott koncertezni, de akkor csak egy rövid sétát tudtunk tenni, így nem láthattuk, milyen kincsek is rejtőznek a régi császárvárosban. A szokásos kb. egy-másfél órás buszozás után meg is érkeztünk. Három helyszín volt mára betervezve, az első a Fushimi Inari shintoista nagyszentély. Különlegessége, hogy az imacsarnokhoz vezető ösvényt több ezer szentélykapu szegélyezi.
Az időjárás kevésbé volt ma a barátunk. Erősen felhős, csepergős, de amúgy meleg és gatyarohasztóan fülledt volt a levegő. Emiatt az imacsarnokhoz való felcaplatást én kihagytam - és nem voltam ezzel egyedül. :-)

Másodikként a Szandzsúszangen-dót néztük meg, ahol egy kb 125 méter hosszú teremben több mint 1000 szobor található. A főszobor Szendzsu Kannon istenségé, őt kétoldalról 500-500 emberméretű Szendzsu Kannon szobor veszi körül, de mindegyiknek eltérnek kicsit a vonásai - állítólag nincs köztük két egyforma (ezt én nem tudtam felmérni). A főistent 28 őristen védelmezi, ők szintén külön szobrokat kaptak. Sajnos ebben a teremben mindenféle kép és hangrögzítés tilos, így a videón sem tud szerepelni az épület belső része.

A harmadik látványosság a Kinkakudzsi volt a híres aranypavilonnal. Ez a templomkomplexum gyönyörűséges környezetben helyezkedik el, a Kiotót övező hegyek közvetlen lábánál, egy - feltehetően mesterséges - tó partján. Egy ilyen helyről az ember valóban el tudja képzelni, hogy hosszú meditációkra ad lehetőséget. Sajnos a csendes elmélkedés turistaként nem adatott meg, pedig néhányaknak ott igencsak elkelt volna... - még mindig könnyű kiszúrni a kínai turistákat, mert ők valahogy nagyon látványosan nem tudnak viselkedni...

A hazautat követően egy, a szállodától nem messze lévő "kocsmában" vacsiztunk közösen, és ezúttal már nem volt gond sem az étel, sem az ital mennyiségére. :-)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cantemus.blog.hu/api/trackback/id/tr3214971998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása