A Cantemus Vegyeskar az elmúlt 20 évben számtalan kiváló együttessel, zenekarral, énekkarral működött már együtt. Ezeknek köszönhetően nagyon sok érdekes és szép művet adtunk már elő. Az együttműködők sorából azonban eddig valahogy kimaradt az ország és a világ egyik legjobb zenekara, a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ). Ez valahol persze nem is olyan nagy meglepetés, hiszen folyamatosan járják a világot, ahol mindenkit elkápráztatnak muzsikájukkal.

Szerencsére ami késett, nem múlott. Több mint egy évvel ezelőtt ugyanis a BFZ szervezői megkeresték az énekkart, hogy Arvo Pärt: Te Deum c. művét szeretnék velünk együttműködve előadni a Művészetek Palotájában, Budapesten. Az énekkar életében már sok megtisztelő felkérés érkezett, mégis úgy éreztük, hogy ez most egy olyan különleges lehetőség, ami csak kevésszer fordul elő – nem lebecsülve persze a korábbi felkéréseket sem. Kellő komolysággal kezdtük hát meg a felkészülést, és igyekeztünk minden pillanatban tudatosítani magunkban, hogy a „kiváló” ezúttal nem elég. Tökéletesnek kell lennie!

Több hónapnyi készülődés után eljött a koncert hétvégéje. Szeptember 20-án, csütörtökön buszra szálltunk és meg sem álltunk Óbudáig, a BFZ próbaterméig. A kívülről egyáltalán nem hivalkodó épületbe belépve hallhattuk, ahogy a zenekar már próbálja a koncert nem énekkaros műsorszámait. Így már ekkor tisztába kerültünk vele, hogy itt bizony valóban egytől-egyig kiváló zenészek dolgoznak.

Elfoglaltuk a helyünket a próbateremben és vártuk, hogy feltűnjön a mester, Fischer Iván. Ő is leült a helyére a karmesteri székbe, majd pár perccel később, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, csak körbetekintett a termen, ahol abban a pillanatban csend lett. Ekkor súgtam oda a címben szereplő mondatot a mellettem ülő ToZsónak. Azt meg már csak magamban tettem hozzá, hogy „és még egy hangot sem játszottak…”

És valóban, amikor játszani kezdtek, lenyűgöző volt látni és főleg hallani, hogy mitől is ők az ország és a világ egyik legjobbjai. Semmi sallang, csak gyönyörű zene. Ilyen tekintetben pont kapóra jött, hogy Arvo Pärt művét adtuk elő. A kottakép ugyanis ránézésre teljesen egyszerű, itt-ott szinte már banális – ha szabad ezzel a kifejezéssel élni. Ám pont ez az egyszerűsége teszi a művet nagyon nehézzé, hiszen ebben a teljes letisztultságban nincs helye sem bizonytalanságnak, sem pontatlanságnak. Csak a tökéletes jó. Fischer Iván száját sem véletlenül hagyta el többször is ezen a hétvégén az a mondat, amelyet mindannyian megfogadhatunk: „Nem kifogás kell, hanem eredmény!”

A próbán megkaptunk minden szükséges instrukciót, ezeket gondosan lejegyeztük ceruzával a kottánkba. Próba után pedig szálláselfoglalás, majd szabad program következett.

A koncertekre 21-én, pénteken, 22-én, szombaton, illetve 24-én, hétfőn került sor. Úgy gondoljuk, nagyon jól sikerültek, annak ellenére is, hogy az első még nyilván kicsit „ismerkedős” volt.

Külön megtiszteltetés volt számunkra, hogy az első két koncerten jelen volt a szerző, Arvo Pärt is, akivel közös fényképet is sikerült készíteni a kórusnak. A második koncert előtt még pár dolgot elmondott, hogy hol mit kellene változtatnunk az előadásban, hogy valóban olyan legyen, amilyennek ő annak idején elképzelte.

Összességében hatalmas élményben volt részünk. Fantasztikus zenekarral, fantasztikus zenészekkel adhattunk elő egy fantasztikus művet. Ahogy feljebb is írtam, ez volt az első közös projektünk a Budapesti Fesztiválzenekarral. Mi abban reménykedünk, hogy nem ez volt az utolsó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.