Ma tehát megkezdődik a további munka a cantonigrosi versenyre (tegnap rosszul írtam: bár Vic-ben leszünk, a versenyt Cantonigrosban rendezik meg).

Reggel arra ébredtem, hogy két légy azon versenyzik rajtam, hogy melyikük idegesítsen jobban. Hasonlóan a tavalyi évhez, hálistennek idén sincs szúnyog, de ennyi legyet még életemben nem láttam. Mindenütt ott vannak, és elég bátrak ahhoz, hogy belerepüljenek a füledbe vagy épp a szádba éneklés közben.

A reggelit nyolckor fogyasztottuk el, majd kilenckor elkezdtük a mai első próbát Somával. Szemben a tavalyi évvel, amikor kötetlenebb volt a program, idén elsősorban a versenyprogramunkat gyakoroljuk, csiszolgatjuk, hogy minél jobb legyen. Természetesen vannak még olyan elemei a repertoárnak, amelyeket újra és újra át kell nézni, dehát épp azért vagyunk itt, hogy nyugodt körülmények között tudjunk gyakorolni.

A vízkészleteim sajnos fogytán voltak, és a szupermarket csak délig volt ma nyitva. Emiatt nem volt lehetőség feltölteni a hűtőt magamnak. Anne azonban volt olyan kedves és felajánlotta, hogy mivel úgyis megy bevásárolni, hoz nekem, ami csak kell. Nem akartam szemtelen lenni, úgyhogy csak két üveg vizet kértem tőle.

Fél tizenegy magasságában Soma elengedte a fiúkat, hogy egyrészt tudjon a lányokkal gyakorolni a nőikari programra, másrészt ma volt a napja, hogy mi készítsük az ebédet. A menü paprikás krumpli volt. A főszakács szerepe Gabeszra hárult, mi pedig a keze alá dolgoztunk: hagymát és krumplit pucoltunk-aprítottunk, felszeleteltük a kolbászt, szalonnát, paprikát, paradicsomot, majd elkezdődött a főzőcske. Mindeközben hallgattuk, hogyan produkálnak a lányok, és szerencsére tetszetős volt, amit hallottunk. :-)

ToZsó mindeközben a medencében töltötte az időt, áztatta magát a vízben és süttette magát a napon. A lányok délben befejezték a próbát, az ebéd pedig egy órára elkészült. Degeszre ettük magunkat, közben villámgyorsan elterjedt köztünk a hír, hogy ToZsó nincs sehol. Felment a szobájába és azóta senki sem látta. Én ugyan felvetettem, hogy talán alszik (másfél órás medencézés után), de többen állították, hogy lehet, hogy valami baja van. Még Kondor dokit is utána küldték, hogy nézze meg. Természetesen (és persze szerencsére) semmi baja nem volt, egyszerűen csak aludt. :-)

Ebéd után kaptunk egy kis sziesztát, amikor mindenki azt csinált, amit akart. A legtöbben medencéztek, mások csak pihentek az árnyékban vagy a szobájukban, megint mások beszélgettek. Én az árnyékban pihenést választottam és közben néztem, ahogy a lányok birtokba veszik a medencét – elég jó kis program. Kicsit később Plank Valival játszottunk egy parti Scrabble-t, de a bennem lakó úriember nem engedi, hogy leírjam ide, hogy ki nyert (tehát én). :-)

Délután négytől ismét próba következett. Soma a lányokkal kezdett a próbateremben, a fiúk pedig Francis-szel dolgoztak a szalonban. Rore egy igen érdekes hangzású és épp ezért meglehetősen nehéz művét néztük át (ahogy tavaly is), de a siker nem sokkal volt nagyobb a tavalyinál. De legalább elértünk a mű végéig. :-)

Körülbelül másfél óra után már az egész vegyeskar együtt próbált, és folytattuk a versenyprogramunk csiszolását, illetve készültünk a hétfői, roujan-i koncertünkre.

A próba és a vacsora közti időben ismét szabad programunk volt, csobbanásokkal, beszélgetésekkel, a legyekkel való állandó küzdéssel, illetve páran megpróbálkoztak a petanque-kal is. Azt megtudtuk a vendéglátóinktól, hogy sajnos az elmúlt tél nem volt valami hideg, ezért nem csak legyekből, hanem egyéb rovarokból is nagyon sok van idén nyáron. Így hát előreláthatóan ezzel nap mint nap meg kell majd küzdenünk – de egye fene. Gyönyörű helyen vagyunk, el bírnánk itt tölteni egy hónapot is akár, ez legyen hát e legkisebb gondunk.

Vacsorára Francis által grillezett sült kolbászt, illetve Anne által készített krumplit, és többféle salátát kaptunk. Miután ismét teleettük magunkat, felkerekedtünk, hogy egy helyi bárban megnézzük az EB döntőt. Nem volt messze az egység, viszont odaérve kiderült, hogy ez igazából egy pizzéria, így olyan istentelen meleg volt bent, hogy majdnem felfordultunk. Viszont ez sem akadályozott meg minket abban, hogy megnézzük a meccset. Sajnos a végeredmény nem dobott fel minket és a velünk együtt szurkoló franciákat sem, de hát ilyen a foci. Az élet megy tovább, és holnap már koncertünk van, tehát van mire koncentrálnunk.

Ezzel a gondolattal térünk hát nyugovóra.

pápá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.