2014.01.26., vasárnap

Kellemes reggelre ébredünk. A reggeli rutinunk után reggelizünk és máris indulunk is a városba, mivel ma lesz a "nagy" koncertünk. Ma lépünk fel a Simón Bolivar hangversenyteremben. Honnan is ismerős ez a név...? A koncert egyébként furcsa módon 11-től lesz.

Érezhetően kezdünk kicsit fáradni, hiszen eseménytelenül indul a nap, sehol egy beszólás, egy vicces megmozdulás vagy szóvicc. Az ovibusszal vesszük nyakunkba a várost, tulajdonképpen már kezdjük megszokni a látványt. Soma már többször is említette nekünk Caracas egyik nevezetességét, ami nem más, mint egy felhőkarcoló. Ezt néhány éve építették, illetve kezdték el építeni, de aztán elfogyott a pénz, és félkészen álldogált ott. Üresen. Egészen addig, amíg be nem költöztek a nyomortelepek lakói, hogy aztán végül egy fegyveres banda vegye birtokba az épületet, akiket aztán ma már a rendőrség sem tud onnan kifüstölni.

Apropó, rendőrség! Említettem már, hogy a caracasi rablások nagy részét rendőri segítséggel csinálják...? Na mindegy.

Nos, az a véletlen esik, hogy ezen a reggelen egészen közel mehetünk ehhez a kiszuperált felhőkarcolóhoz, mert a Simón Bolivar hangversenyterem nem messze van tőle. Az objektum kívülről nem sokat árul el magáról. Ha nem itt tettek volna ki minket, nem lehetne megállapítani, hogy nekünk ma ide kell jönni.

Az alagsorban kapunk öltözőt, egyet a fiúk, egyet a lányok. Az ajtaját nem lehet zárni... már meg sem lepődünk.

A színpad szép tágas, harmincketten egy kicsit talán még kevesen is vagyunk rá. Különböző felállásokat próbálunk ki, igyekszünk minél változatosabban megmutatni, milyen szépen is tudunk énekelni. Amúgy is, a workshopon is épp ezt mutogattuk a szakmai közönségnek, úgyhogy most élesben is bizonyítékát adhatjuk, hogy nem összevissza beszélt Soma.

Mivel a koncert ismét kis késéssel indul - persze nem a mi hibánkból - a műsoron ismét egy kicsit rövidítenünk kell. Így végül nem hangzik el most sem a Puer Natus in Betlehem - Tóth Peti nagy bánatára, hiszen egész úton ezt a művet tanulta. :-)

A műsor végén közös számot énekelünk két helyi kórussal, mindenki nagy örömére. A közönségnek nagyon tetszik az egész, nagy sikert aratunk ismét. A végén nagy ölelkezések és összeborulások vannak, és elköszönünk a közönségünktől. Több koncertünk már nem lesz.

A koncert után a Magyar Ház felé vesszük az irányt, hiszen ma ott ebédelünk. Épp egy hete, hogy részt vettünk itt a misén, most pedig ismét megvendégelnek minket. Az itteni magyarok továbbra is nagy lelkesedéssel vannak irányunkban, nagyon kedvesek és igyekeznek a kedvünkben járni.

Ebédre kétféléből lehet választani, az egyik egyfajta olasz tésztaféleség, vagy ha úgy tetszik, a lasagne egy helyi változata. A másik pedig sült hús barnamártással, rizzsel és krumplival, salátával. Én ez utóbbit választom, nagyon ízlik. A kórus tagjai vegyesen ülnek az itteniekkel, nagy beszélgetések zajlanak, hiszen szinte már ismerősként tekintenek ránk. A caracasi magyarok, bár messze vannak Magyarországtól, azért folyamatosan nyomon követik az otthoni eseményeket, annál is inkább, mivel van olyan magyar, akinek a Caracasban született gyermeke ma már Magyarországon él. Mivel ezek a magyarok jól élnek, ezért őket kevésbé érintik azok a nehézségek, amelyekkel az itt élő venézek nap mint nap szembesülnek. Elmesélik nekünk, hogy ők általában nem a Chavez-féle kompániára szavaznak, de ezzel ők vannak kisebbségben. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban megjegyzik, hogy ők itt már 15-20 éve vannak benne abban, amit ez a baloldali kormányzat megkezdett a hatósági árakkal, az államosításokkal, stb., és figyelmeztetnek minket, hogy a nálunk most lévő hatósági árszabási hullám, magyar nevén rezsicsökkentés épp ide vezethet. "Azt akarjátok, ami itt van?" - szegezik nekünk a kérdést.

Mivel még további teendőnk is van, lassan elbúcsúzunk ezektől a kedves és nagyon összetartó magyaroktól. Nagyon jó érzés volt itt lenni náluk, és itt tényleg fesztelenül otthon érezhettük magunkat. Innen is köszönjük nekik az a sok-sok szeretetet, amit kaptunk! Elbúcsúzunk Amirától és Davistől is (ő a nagyon fehér fogú fiú), Davis elpityeredik meghatottságában. Aranyos. Énekelünk még kettőt, aztán irány a plaza! Már aki akar. Páran hazamennek inkább a szállásra.

A plazaba már Mariana és egy srác kísér el minket, akinek a nevére sajnos nem emlékszem. Kingával nyakunkba vesszük a létesítményt, hogy megpróbáljunk venni valamilyen aloe vera-gélt. Sajnos nem találunk. Leülünk hát egy kényelmes padra és nézegetjük a tömeget és beszélgetünk. Gagyi és Orsi csatlakozik hozzánk, megbeszéljük, hogy eszünk egy finom fagyit a mekiben. Amikor városnézés volt és bejártuk Simón Bolivar minden szegletét, akkor az akkori plazaban nagyon finom mekis fagyit ettünk. Nem egészen olyan volt, mint otthon, de nagyon jó volt. És most vágytunk egy ilyenre. Sajnos most sem a mekiben, sem a Burger Kingben nem kapunk fagyit. Elfelejtettük, hogy tej híján vannak. Kár. Orsi azért eszik egy sajtburgert.

Otthon a szálláson elfogyasztjuk a vacsoránkat és újabb klubestet tartunk - illetve tartanánk. 9 körül Jessica szól nekünk, hogy menjünk le a közösségi terembe, mert meglepetés lesz. Lemegyünk, mindenki úgy ahogy van, ki pizsiben, ki még a koszos ruhájában, és mit látunk: a Don Bosco központ ifjúsági kórusa jön el hozzánk énekelni. Na ez tényleg meglepi. Énekelnek párat, mi is énekelünk párat, kölcsönösen tapsikoljuk egymást. Aztán a karnagyuk elmondja, hogy szeretne adni Somának valamit, amiről mindig emlékszik majd rá, erre leveszi az egyenruhaként viselt melegítőfelsőjét és odaadja Somának. Mindenki nevet. Soma is szeretne adni valamit, de a saját cantemusos pólóján kívül nincs más, hiszen nem készültünk. Leveszi hát és odaadja. Ildikó a fejét fogja, hiszen már két napja ez a póló van Somán. :-) Show-elemnek viszont kiváló, hiszen óriási ovációt kap a performansz.

Végül elbúcsúznak tőlünk, mi pedig megtartjuk a klub-estünket, újabb gyilkosozós-partival. Holnap újra Karib-tenger.

na pá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.