Miután előző nap ismét alaposan kisétáltuk magunkat, ezen a napon a délelőttünk ismét szabad volt. Persze nem mindannyiunknak. Soma ugyanis már délelőtt elment az oszakai egyetemre workshopot tartani. Ehhez kellett nekünk délután csatlakozni, ahol részt vettünk a workshop második felében, illetve ennek keretében énekeltünk egy rövidet.

Vasárnap lévén az egyetem meglehetősen kihalt volt, rajtunk kívül szinte sehol nem volt egy teremtett lélek sem. A workshop résztvevői pedig körülbelül ötvenen-hetvenen lehettek. Fegyelmezetten és figyelmesen hallgatták Soma szavait, és igyekeztek minél többet megérteni "a csodából". Nem tudom, hogy ez vajon mennyire sikerülhetett nekik. Na nem azért, mintha nem feltételezném, hogy okos, értelmes emberekből álló közönség hallgatta az előadást, hanem egyszerűen azért, mert egy workshop keretein belül elmélyedni az énekkari hangzás-, munka-, illetve a Kodály-módszer részét képező szolmizáció, valamint az ennek eszközeként szolgáló magyar népdalok világában sok esetben még magyarként sem könnyű, nemhogy japánként. Mégis kíváncsiak, hogy vajon mi emeli a magyar kórusművészetet (ezen belül pedig a nyíregyházit) a világ élvonalába. És jó érzés, hogy egy-egy ilyen workshopon mi lehetünk azok, akik a színpadon ülnek...

A workshopot követően nem is volt egyéb dolgunk aznapra, így kényelmesen mehettünk vissza a szállodába és készülhettünk a másnapi hosszú buszozásra. Ám este, amikor a tévét kapcsolgattam, kissé kiégett a retinám egy japán táncdalfesztiváltól... elmesélhetném, de lehetetlen. :-)

Hétfőn aztán elbúcsúztunk Oszakától, és elindultunk vissza Tokióba. A kb. 500 km-es utat nagyjából 6-7 óra alatt tettük meg, köszönhetően a forgalomnak. Maga az út szerencsére eseménytelenül, szinte már unalmasan telt.

Kedden pedig eljött az egész japán turné utolsó állomása, az utolsó koncert. A Shibuyához közeli Sakura Hall adott otthont ennek az eseménynek. Az Izumi Hall-hoz hasonlóan itt is magunknak kellett építeni a dobogót, hogy pontosan olyan legyen, amilyenre szükségünk van. Mondjuk, nekem úgy tűnt, hogy ezt a dobogót csupán egyféleképpen lehet megépíteni, szóval feltehetően pont ilyenre volt szükségünk. :-)
Ezúttal is a vendéglátó kórusok kezdték a koncertet, majd mi következtünk két félidőben, végül összkar. A hatás itt sem maradt el!

Koncert után közös vacsorát kaptunk - már akinek jutott, aztán kisebb csoportokban mentünk vissza a szállodába. Magunkhoz vettük a már taxival korábban előreküldött egyenruhánkat, és mindenki visszatért a szobájába, hogy elkezdje összepakolni a bőröndjét, hiszen másnap éjjel irány haza! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.