Ma reggel még mindig kicsit hűvös volt, viszont a szél miatt végre eltűntek a legyek. A mai reggelit kihagytam, mert elsétáltam a SuperU-be venni egy csomag nyomtatópapírt Anne-nek. Történt ugyanis, hogy megkértem Francist, hogy a mai estén nézzünk át két művet, amit hoztam, és amelyeket az Acapellart-tal jövőre a maribori versenyen énekelnénk – már ha elfogadják a jelentkezésünket. Francis természetesen készséggel rendelkezésemre állt. Igen ám, csak éppen a két kottát természetesen otthon hagytam. Anne megígérte, hogy ha átküldöm neki e-mailben, kinyomtatja nekem őket, bár nincs sok nyomtatópapírja – na ezért mentem el a szupermarketbe.

Elküldtem az e-mailt Anne-nek, de nem olvasta végig elég alaposan, amit írtam. Az egyik kotta ugyanis Gallus egyik miséjét tartalmazza, de nekünk csak a Kyrie tételre volt szükségünk. Tehát csak hat oldal kellett az ötvenből. Anne viszont kinyomtatta mind az ötvenet – hat példányban. Még szerencse, hogy hoztam neki papírt. J

A próbán először külön próbáltak a fiúk és a lányok. A fiúk ismét Francis-szel dolgoztak, aki egy újabb férfikari művet tanított nekünk. Kevésbé technikás, mint az eddig tanult Rore mű, ennek ellenére nagyon szép hangzású. A próba második felében összkari próba volt, amikor is néhány rizikós részt még átismételtünk Somával.

Ebéd után kaptunk egy kis szabadidőt, mivel a mai, Fontés-ben tartandó koncertre csak négykor kellett elindulni. A délelőtt folyamán szerencsére megérkeztek a buszhoz rendelt új aksik, így semmilyen probléma nem állhatott az utunkba. A szabadidőt ki-ki beszélgetéssel, olvasással vagy medencézéssel töltötte.

Bár azt hittük, semmi nem fog utunkba állni, egyvalami mégis bekavart. Négy órakor rendben elindultunk Fontés-be, ám néhány kilométer után megállt a kocsisor. Ennek oka, hogy az idei Tour de France épp ekkor haladt keresztül a szomszéd városon, Pézenas-on. Már messziről láttuk a négy-öt közvetítő helikoptert. Nagyon jó lett volna látni valamit a tényleges versenyből, de sajnos mire mi odaértünk, addigra már elmentek. Francis előző este elmesélte egyébként, hogy hogyan is néz ki ez az egész. Azt mondta, hogy az ember vár kb másfél órát az út szélén, aztán először feltűnnek a helikopterek, aztán kicsivel később a rendőrautók jönnek, majd megérkeznek az első motoros operatőrök. Majd végre feltűnik az élboly és… zumm… már el is mentek. Aztán kicsivel később jönnek az üldözők is. Viszont az egész nem tart még egy percig sem. J Ettől függetlenül azt mondta, hogy nagyon nagy élmény egyszer így megnézni a versenyt. Hát sajnos mi lemaradtunk, de elmondhatjuk, hogy bedugultunk a Tour de France miatt. J

A Fontés-i templom még mindig olyan gyönyörű, mint tavaly volt. Mivel a dugó miatt későn érkeztünk, ezért helyszíni próbára nem volt időnk. Csak megbeszéltük a műsort, illetve az egyes darabokhoz tartozó felállásokat, és utána nem sokkal már el is kezdtük a koncertet. Összességében szerintem sokkal jobban sikerült, mint a hétfői koncert, még annak ellenére is, hogy páran úgy érezték, hogy itt kevésbé volt jó énekelni.

Koncert előtt pedig egy nagyon kellemes meglepetésben volt részem. A hétfői koncert után ugyebár Francis meghívta a közönséget ide a kertbe. Én és Magyar Pisti akkor egy francia párral beszélgettünk, akiknek saját szőlőjük és borászatuk van – a hétfői bejegyzésben erről is írtam. Szóval ez a pár eljött most a Fontés-i koncertre is, és amíg mi Somával kint beszéltük épp a művek sorrendjét, a hapsi odasündörgött mellém, és a kezembe nyomott egy üveggel a saját vörösborából – ha jól értelmezem a címkéjét, ráadásul valami díjnyertes borról van szó. Nagyon meglepett, de egyben nagyon kedves gesztus is volt. Úgy döntöttem, hogy majd a verseny után kibontjuk – reméljük okunk is lesz ünnepelni, nem csak alkalmunk. J

A koncerten a nőikar a teljes versenyprogramját elénekelte, és szerintem nagyon jól összeérett a műsoruk. Egységesen szólt, szép volt, jók voltak az arányok, szóval tényleg le a kalappal. Különösen Gyöngyösi Levente Quo ibo c. műve tetszett. Egyrészt baromi jól meg van írva, másrészt a lányok tényleg szépen elénekelték.

Fél kilencre értünk körülbelül haza, kilenckor pedig vacsoráztunk. Mondanom sem kell, hogy ezúttal is nagyon finomat ettünk. Vacsora után egy-egy ajándékkal köszöntük meg Francis-nek, Anne-nek és Elizá-nak a vendéglátást, és azt a sok-sok türelmet, segítőkészséget és odafigyelést, amellyel irányunkban voltak.

Ezután pedig volt lehetőségünk arra, hogy átnézzük azt a két művet, amit hoztam Francisnek, és amit Anne kinyomtatott nekünk. Annyit kértem tőle, hogy énekeljük át ezeket a darabokat és utána mondjon néhány tanácsot, hogyan formázzuk a motívumokat, mire érdemes figyelni, stb. Egészen este tizenegyig dolgoztunk rajtuk, és ezúton is nagyon hálás vagyok ezért egyrészt Francis-nek, másrészt Somának, Toldi Orsinak és Szabó Szilvinek, hogy kisegítettek minket a hiányzó szólamokkal. Ahogy ott énekeltünk együtt, kicsit visszatértek a tavalyi kis csoportos énekléses élmények, amelyek igazán varázslatossá tették az ittlétet. Így most már egy kicsit lélekben is feltöltődve nézünk a holnapi nap elé, amikor is búcsút veszünk a La Maison Verte-től és indulunk Spanyolországba.

Amikor végeztünk a munkával, akkor már hangzavar fogadot minket az udvaron, hiszen a francia nemzeti ünnep előestéjén vagyunk, és már ma falunapot tartanak, retro bulival – ez meg itt van szinte a kertünk végében. J

Próbálj meg aludni…

bonne nuit

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.