2014.01.20., hétfő

A reggel már rutinosan indul, pálinka a fertőtlenítéshez, forralt víz a minden máshoz. A lányok sürögnek-forognak a konyhában. A mai napunk hamarabb indul, ezért már fél nyolckor megkapjuk a reggelinket. Ma sajttal és sonkával töltött bucit kapunk, de ez most nem az előző napi kukoricalisztből készült buci, hanem engem inkább a lángostésztára emlékeztet. Ettől függetlenül ez is nagyon finom. Mui Rico. Tóth Petinek készítenek sajtmenteset, és ő ettől nagyon boldog. Egész reggel mindenki azon rötyög, hogy Anika kint aludt az előtérben, ebből kifolyólag mindenki azt hallgatta, ahogy egész éjjel "tejet forral" - vagyis horkol. Én speciel nem hallottam semmit az egészből, szerintem, aki aludni akart, az tudott tőle. :-)

08:20-kor indulunk el a mai feladatunk helyszínére. Viszont most nem szarakodnak a két busszal. Egyetlen, kb 20-22 fős buszba zsúfolnak össze mindannyiunkat. Viccesen nézünk ki, el is nevezzük hát ovibusznak. A mai helyszín nincs messze, egy bank épületénél állunk meg. Talán furcsának tűnhet a helyválasztás, de később ennek az okát is megtudjuk.

Egyébként az én mappám még nem került elő.

Ez lesz az első workshopunk. A bank konferenciatermébe terelnek minket, ott kerül sor rá. Ha jól értettem, ez a bank anyagilag is támogatja ezt a fajta zenei programot, ráadásul a bank a szervezők rendelkezésére bocsátotta a belső netes hálózatát, így a workshop nem csak az ittenieknek érhető el, hanem weben követik még Bolíviából, Peruból, Ecuadorból és Uruguay-ból is. Interaktív a dolog, tehát kérdezhetnek, énekelhetnek.

Ezen a mai szeánszon Soma a Kodály-módszer alapjaiba vezeti be a résztvevőket. Nyilván nem egyszerű néhány órába bezsúfolni azt a felgyülemlett tudást, ami nálunk Magyarországon már létezik ezzel kapcsolatban, de Soma rutinos már ebben, és képes végig fenntartani a jelenlévők érdeklődését. Szerencsére, akik eljöttek, valóban nyitottak erre, és őszinte lelkesedéssel vesznek részt a programon. Közösen tanítjuk nekik a szolmizációs kézjeleket, a hangokat. Ez utóbbi nem is olyan egyszerű, mert itt az ABC-s neveket helyettesítik a szolmizációs hangokkal - már ha jól értettem - , tehát az F nekik mindig fá. Na erről megpróbáljuk leszoktatni őket. :-) És még a Pál. Kata, Péter c opust is megtanítjuk nekik - persze csak szolmizálva.

A kórus komfortérzetén némileg ront, hogy már-már hong-kongi jelleget ölt a légkondi-használat. Olyan hideg levegő jön olyan erővel, ami a legelszántabbakat is rákényszeríti a pulóver használatára. Ami viszont még ennél is kellemetlenebb, hogy a levegő egyenesen a fejünkre jön. A workshop második félidejére kikapcsoltatjuk ugyan, de rá kell jönnünk, hogy olyan gyorsan melegszik és fülled be a terem, hogy nem véletlen, hogy egyfolytában nyomják a levegőt. Az utolsó 20 percre inkább visszakapcsoltatjuk. Persze ez megöli a remek piano-kat a darabokban.

A szervezők az ellátásról itt is gondoskodnak, a workshop szünetében ismét kis édes és sós bucikat kapunk. Kétféle szósz is elérhető hozzá: egy világosabb és egy sötétebb. :-) Találomra én a sötétből választok, de csak keveset. És ez bizony remek döntésnek bizonyul, ugyanis az egyik legcsípősebb szósz volt, amit valaha is ettem. Kész szerencse, hogy szeretem a csípőset, de azért egy kicsit leszakadt a pofám. :-)

A workshop fél egyig tart, elbúcsúzunk a résztvevőktől és az ovibusszal irány vissza a szállásra. Zsúfolt ugyan, de legalább nem robban le. :-)

Mivel hamar visszaérünk és van még 50 percünk ebédig, eldöntjük néhányan, hogy csoportosan meglátogatjuk azt az áruházat, ahol tegnap is vásároltunk. Nincs messze, és az egész nem tarthat 20-25 percnél tovább, tehát még bajunk sem nagyon lehet. El is indulunk, fiúk-lányok vegyesen. Ám amikor odaérünk, akkor igen szürreális látvány fogad bennünket. A boltnál hatalmas a sor. Próbálom felmérni, nagyjából száz méter lehet. Órákba telne, mire bejutnánk, úgyhogy irány vissza a szállásra. Kicsit lelombozó ez, mert a folyadékból már teljesen kifogytam, és egy kis csipszet is elrágcsáltam volna, mondjuk így blogírás közben. :-)

A szálláson John, az egyik kísérő elmeséli, hogy sajnos alapvető élelmiszerekből hiány van, mint pl liszt, olaj, tej, kenyér. Ami van, azt is ilyen félig-meddig jegyrendszerben kapni. Azt mondja, hogy a 40 év fölöttiek ezzel nincsenek megszokva, a fiatalabbak viszont szinte már ebben nőttek fel. Mindeközben épp az ebédre várunk, ami a tegnapi Magyar Ház-as ebédhez hasonlóan marhasült, rizs, káposztasaláta és sült banán. Bogi tonhalsalátát kap, de nem szereti a tonhalat.:-) Szívás...

A minőségben most sem kell csalódnunk, viszont a boltnál tapasztaltak, illetve a John által elmondottak már egészen más megvilágításba helyezik ezt az egész vendéglátást itt. Nekünk napról-napra jobbnál jobb étkeket szolgálnak fel, miközben az alapanyagok hiánycikkek. Így sokkal megbecsülendőbbnek hat, hogy tej van a tejeskávéban, vagy pl, hogy a Magyar Házban kenyeret kaptunk az ebéd mellé. Ismét csak le a kalappal a szervezők előtt.

Ebéd után csendespihenőt kapunk, ki is használom ezt egy jó kis alvásra. Fél négykor viszont ébreszt Gabesz, hogy négytől próba. Próbálok magamhoz térni, és némi hangot rittyenteni magamnak. Négytől kb hatig magunkban próbálunk. Az ABBA koreográfiáját a belső sportpályán csináljuk meg, hogy legyen elég helyünk. Kinga és én fogunk szólózni, a lányok szenvednek a saját koreográfiájukkal, Majom pedig majomkodik.

Hatkor megérkezik egy itteni kórus, akikkel majd két közös dalt fogunk elénekelni. Egy (asszem) spanyol művet, aminek a címe nem jut eszembe, de a lámpaárus 'Lámpelínyóról' szól. A másik mű Orbán Daemon irrepit callidus-a. Az itteni kórus meglepően jól énekel, a spanyol műhöz hoznak mindenféle csörgőt meg bongót, meg ki tudja mit. Még én is kapok a kezembe egy nagy, gyönggyel bevont tököt, hogy rázzam.

A karmester nénijük is gitárt ragad és óriási partiba csap át a próba ezen része. Én meg lelkesen rázom a tökömet, bár közben instruál a néni, hogy ne így rázzam, hanem úgy...

Az egyetlen fura dolog, hogy a szolmizációt tényleg nem jól használják, ezért a néni számunkra összevissza mondja a hangokat, meg is jegyeztük Gerikémmel egymás között, hogy "na ezt leszolmizáltad, baszki...'

Soma a Daemont fogja vezényelni, de hálistennek, annyira felkészült az itteni kórus, hogy nagyon hamar végzünk, így fél nyolc körül mehetünk is vacsizni. Lencselevest kapunk és sajtos szendvicset. Megint csak nagyon finomat eszünk. És megint csak csodálattal adózunk annak, hogy fehér kenyér kerül a tányérunkra...

Vacsi után a társaság egy része klubestet tart az előtérben, előkerülnek a borok, a sörök. Őszintén próbálkozunk a szervezőktől nagy tételben kapott maláta-itallal is, ami senkinek sem ízlik, de speciel én már annyira szomjas vagyok, hogy csak megiszok egyet. Néhányan lemennek focizni és kosarazni a belső pályára.

Amikor pedig már mindenki kibeszélte és kiitta magát, aludni térünk. Anikának már a lift mellett ágyaznak meg a srácok...

Folytatás holnap.

pá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.