Ez a nap két fő részből állt.
Reggelit követően kb 10:00 órakor buszra szálltunk, és elindultunk a YAEI középiskola felé. A Cantemus Kórus hagyományosan jó japán kapcsolatain belül kiemelt helyen szerepel ez a középiskola, mert már többször jártak nálunk az iskola képviseletében, és a különböző együtteseink is többször jártak már náluk ismerkedni, barátkozni.

A szállodától több mint egy órát kellett buszozni, de mint megtudtam, ez a városrész még ugyanúgy Tokióhoz tartozik – irgalmatlan nagy ez a város. Viszont útközben láthattuk a felhők közül kikandikáló Fuji tetejét.

Rengeteg emeletes út van, akár háromszintesek is. Viccelődtünk is vele, hogy na itt aztán, ha elnézed a lehajtót, akkor kimész a világból, mire vissza tudsz keveredni oda, ahova menni szerettél volna. Arról nem is beszélve, hogy életemben először itt láttam spirálban felfelé tekergő autópálya-alagutat. Nem is hittem volna, hogy ilyen lehetséges. Ki tudja, lehet, hogy ha otthon az M0-ás befejezését japán mérnökökre bíznánk, gond nélkül meg tudnák oldani…

Azok, akik már jártak a YAEI-ben, mondták nekünk, első japánosoknak, hogy készüljünk fel, mert ezt a fajta fogadtatást kevés helyen kapjuk meg. Otthon Magyarországon pedig az ilyesmi szinte ismeretlen, legalábbis a kórusélet berkein belül. És tényleg. Megérkezésünkkor az iskola ének-zenét tanuló növendékei sorfalban álltak az épület előtt és énekszóval fogadtak. Amikor pedig kiszálltunk a buszból, popsztárokat megszégyenítő visítás kezdődött – mármint részükről.

Feltereltek minket ez előadóterembe, ahol az iskola igazgatója szólt hozzánk néhány kedves szót. Őt Soma követte. Külön tapsot (értsd: visítást) kapott, hogy néhány mondatot japánul mondott el. Soma után pedig az egész japán turné „anyukája”, a Cantemus Kórus japán kapcsolatának fő letéteményese, Fukiko emelkedett szólásra, és ő is mesélt rólunk a japán gyerekeknek.

A köszöntések után rövid műsor következett. Először a helyi diákokból álló énekkar énekelte el Kodály: Egyetem-begyetem c. művét, majd mi következtünk. Az idő rövidsége folytán csak pár művet adtunk elő ízelítőül. A műsorok után pedig közös fotózkodás történt – némi visítással fűszerezve.

Hogy ne üres gyomorral menjünk tovább utunkra, egy kis állófogadásra voltunk még hivatalosak az egyik teremben. Különféle finom, az európai bendőnek is tetszetős fogásból választhattunk, így kellemesen megebédeltünk. Közben persze a helyi diákokkal folyamatosan ment az egyéni fotózkodás, kölcsönös ajándékozás. Amikor már kellően kivisítozták magukat, illetve nekünk is induláshoz érkezett az idő, elbúcsúztunk egymástól. Akadt olyan lelkes rajongó, aki futva eredt a busz után, miután elindultunk – már-már nem tudtuk eldönteni, hogy ez most édes vagy kicsit már félelmetes… :-)

A YAEI középiskola után Tokió Kawasaki része felé vettük az irányt. A Kawasaki Muza Hall-ban ugyanis kórusfesztivál zajlott éppen, ahol a számtalan japán kórus mellett mi is fellépési lehetőséget kaptunk, meghívott együttesként. Rövid, félórás műsorral kellett készülni, és ezúttal is ízelítőt kaphattunk a japán precizitásból, ugyanis 16:50-ra voltunk kiírva, és bizony a színpadra vezető ajtókat percre pontosan nyitották előttünk. Nem volt csúszás vagy ilyesmi. A félórás műsorba igyekeztünk minél szélesebb spektrumból műveket választani, hogy igazán átfogó képet adhassunk a tudásunkból, de azt hiszem, a legnagyobb sikert kétség kívül a japán nyelven énekelt Tanko bushi c. mű aratta. Mint később megtudtuk, ez egy bányászdal és nem is igazán tudják már, hogy népdal-e vagy műdal. A témája szerint a bányászok munka után a kocsmában iszogattak és ott mindenféléről beszéltek. Ez a dal aztán a népszerűségét egy régi japán tévéműsornak vagy sorozatnak köszönheti, ahol némiképp karikírozva jelent meg, és épp ezért egyfajta komikus dalként maradt ez meg az emlékezetben. A fesztivál közönségének nagy része középkorúakból-idősebbekből állt és ők hallhatóan nagyon jól mulattak ezen a dalon.

Koncert után pedig  hazabuszozás, vacsora és pihenés jutott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.