A vasárnap hivatalos programja szerint délután ismét a Kawasaki Musa Hall-ban volt fellépés az ott zajló fesztiválon, így a délelőttünk és a kora délutánunk szabadnak ígérkezett. A szervezőink/kísérőink épp ezért kitalálták, hogy töltsük a nap első részét egy kis városnézéssel, vásárlással. Ehhez ezúttal nem buszt, hanem a tokiói tömegközlekedést vettük igénybe.

A szállodánk közelében található vasútállomás felé vettük az irányt. Amit itt vonatnak hívnak, az a mi fogalmaink szerint egyfajta keveréke a vonatnak, metrónak és hévnek. Jól szervezett, sűrű hálózatról beszélünk, ami valódi alternatívája az autós közlekedésnek, szóval a mi esetünkben is ideális arra, hogy felfedezzük a város bizonyos részeit.

Az állomáson rengeteg ember hömpölyög állandó jelleggel. Sűrűn ellenőriznünk kellett hát, hogy a 45 fős társaságból mindenki megvan-e. Szatosi, a kísérőnk és tolmácsunk kiosztotta a pénzzel feltöltött utazókártyákat, és már mehettünk is. A mai első úti cél az Akihabara volt. 

Ez a városrész arról híres, hogy rengeteg áruház található itt, az olcsótól a drágáig. A három és fél óra szabadidőt Kingával elsőre ugyan kicsit soknak éreztük, de így végül kényelmesen belefért még egy ebéd is. Több áruházat is bejártunk, ajándékok után kutatva. Jellemző ezekre a boltokra, hogy mindent árulnak, illetve mindent is. Ráadásul itt természetesen még több ember van az utcán és a boltokban egyaránt, így aki kezdődő tömegundorral küszködik, az ne ide jöjjön kirándulni. 

Amikor már elég boltot megnéztünk, ebédeltünk egyet, majd visszatértünk a megbeszélt gyülekezőponthoz, ahol ismét alapos létszámellenőrzés történt. Újra vonatra szálltunk és célba vettük ismét Kawasakit. A Musa Hall-ban ugyanazt az öltözőt kaptuk, sőt még a menetrendünk is pontosan ugyanaz volt, mint előző nap.

A koncert után hívtunk egy taxit, amibe belezsúfoltuk az összes fellépő ruhát és minden vásárolt holmit, és elküldtük a szállodába, hogy ne zavarjon minket akkor, amikor megérkezünk majd a Yakiniku étterembe vacsorázni. Ez egy olyan étterem típus, ahol mindenféle sütni való hús, hal, zöldség és egyéb finomság áll rendelkezésre. Nekünk nincs más dolgunk, csak kiválasztani, hogy mit szeretnénk enni, odavinni az asztalunkhoz, és az asztal közepén lévő kis sütő egységen megsütni magunknak – majd persze megenni.

A vacsorát követően tele pocakkal tértünk vissza a szállodába, és rögtön nyugovóra is tértünk, hiszen másnap magunk mögött hagyjuk Tokiót, hogy elutazzunk Tokai-ba.

Reggel kilenckor már rámoltuk is a cuccainkat a kicsike buszunk aljába. A várakozásokkal ellentétben szerencsére az összes bőrönd befért, így a szűk fedélzeten nem kellett még azokkal is szenvedni. Két-három órás utazás vette kezdetét a Tokiótól délnyugatra, kb 350 Km-re lévő városba. Az út gyönyörű vidékeken át vezetett. Sűrű erdőkkel borított meredek hegyvidéken keresztül kanyargott az autópálya.

Kora délután meg is érkeztünk Tokai-ba, ami Nagoya egyik kvázi-külvárosa, és lakosai számát tekintve kb Nyíregyháza méretű. Közel sem annyira nagy formátumú város, mint Tokió, de nyilván azzal nem is lehet versenyezni. A szállodához egészen közel, kb. öt perc sétára volt található a koncertterem, így csak behajigáltuk a bőröndjeinket a szálloda halljába, és már mentünk is próbálni. A próbát követően pedig visszatértünk a hotelbe és elfoglaltuk a szobáinkat. Sajnos komoly hiányosságnak bizonyult a szálláson, hogy mindössze csak 1 lifttel rendelkezett. Ez azért furcsa, mert bár nem nagy szállodáról van szó, de azért mégiscsak 10 emeletes volt, emeletenként 14 szobával. A becsekkolás utáni feljutás így egyeseknek akár 20 percébe is kerülhetett. Ráadásul sok pihenésre nem is jutott idő, ugyanis a koncert ezúttal is 18:30-kor kezdődött. Ahogy Tokióban is, itt is voltak vendéglátó kórusaink. A koncert az ő műsorukkal kezdődött, majd mi következtünk két félidőben. Természetesen az összkar sem maradhatott el, így ebben az esetben is szép hosszú koncerttel örvendeztettük meg a közönséget – szerencsére úgy tűnt, nemigen bánják. Nyilván a legnagyobb sikert itt is a japán művekkel értük el.

A koncert után közös vacsira voltunk hivatalosak a vendéglátókkal, majd visszatértünk a szállodába.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.