Elérkezett hát a verseny első napja.

A mai reggelen a menetrend a következő: hétkor reggeli, nyolckor beéneklés, majd indulás Vic-be a versenyhelyszínre. Mi négyen átsétáltunk a hotelbe, hiszen a reggelit mi is ott kapjuk. A beéneklést a hotel előtt, az utcán tartottuk, majd buszba pattantunk, és indultunk. Valószínűleg kicsit korán érkeztünk, mert még nem volt nyitva a verseny helyszínéül szolgáló komplexum, szóval kicsit várni kellett. Mivel Cunci (született Kurucz Ádám) hozott mini focilabdát, (nem tudom, van-e ennek valami rendes neve), ezért páran azt rugdostuk, hogy teljen az idő, és hogy kicsit meginduljon a vérkeringésünk.

Amikor beengedtek minket, lepakoltuk a cuccainkat egy elég kicsi öltözőben, majd próbáltunk még egyet gyorsan az épület előtt. A kicsi öltözőben egyébként kényelmesen átöltözni csak akkor lehetett, ha a társaság megfelezi magát és két turnusban öltözködünk.

Tíz óra előtt lekísértek minket a mínusz egyedik szintre, ahol kaptunk még egy kicsi termet, hogy ott várjuk ki, amíg szólítanak a versenyre. Maga a megmérettetés nem az épület fő koncerttermében került megrendezésre, hanem egy kisebb teremben. Kiírás szerint mi voltunk a második fellépő kórus, 10:15-kor kellett volna színpadra kerülnünk, de csúszással indult az egész, így várnunk kellett a meleg és levegőtlen teremben. Végül inkább a folyosón várakoztunk, mert odabent nem lehetett kibírni. Többen is úgy voltunk vele, hogy a legrosszabb része az egésznek ez a holtidős várakozás, alig vártuk, hogy történjen valami. Nem is sokára hívtak minket, levonultunk a színpad bejáratához, ott megkaptuk még az utolsó instrukciókat, majd a fehérorosz kórus műsorát követően felvonultunk a színpadra, ami önmagában nem is lenne túl kicsi, de a hátsó sorok számára kikészített dobogót túlságosan előre tették, így az első sor, majdnem lepottyant a színpadról. Kicsit bénáztunk is, hogy akkor most hogy is kellene itt felállni.

Minden mű előtt kis csengő jelezte, hogy kezdhetünk. A sorrend a következő volt:

Victoria: Ave Maria (ez volt a kötelező mű)

Tallis: Loquebantur

Whitacre: Sleep

Gyöngyösi: Puer natus

A terem az előzetes várakozásainkhoz képest sokkal jobban szólt, így maga az éneklés egyáltalán nem volt kellemetlen. A saját véleményem szerint a művek nagyon jól sikerültek, még ha a hangmagasság itt-ott nem is volt tökéletes. Meglátjuk majd mi lesz a zsűri véleménye.

Külön megtiszteltetésnek vettem, hogy mivel a Victoria mű egy gregorián dallammal indul, ami én énekelek, ezért ha úgy tetszik, az énekkar versenyprogramját én indítottam el. :-)

Az előadásunk után visszaöltöztünk, és kaptunk egy kis szabadidőt. Ezt kihasználtam arra, hogy keressek egy közeli szupermarketet, ahol tudtam venni ezt-azt.

Egy órakor kaptuk meg az ebédünket, amit egy szomszédos tornateremből a verseny résztvevői számára kialakított tömegétkezdében fogyasztottunk el. A folyamatos nagy létszám ellenére gördülékenyen ment a kiszolgálás, úgyhogy le a kalappal a szervezők előtt. Ebéd után a fiúk szabadidőt kaptak, hiszen Soma elment a lányokkal próbálni, hiszen délután a nőikari kategóriában kerül sor megmérettetésre. Háromkor kezdődött a program, és mivel ismét másodikként léptek színpadra a mieink, ezért már az elejétől beült a férfikar nézőnek. Az első fellépő a moldáviai Cantemus kórus volt (nem vicc), akik a kötelező művön kívül énekeltek még egy elég rövid és nagyon halk művet, majd két, szerintem ifjú moldáv zeneszerző által írt művet. Érzésem szerint a túltolt színpadi mozgás, illetve maga a mű jellege komolytalanságba fordította az előadásukat. Visítoztak, dobogtak (de úgy, hogy semmit nem lehetett hallani az éneklésből), kiabáltak – mindezt, gondolom, a szerző szándékai szerint. Totális káoszt csináltak a színpadon, kórusmuzsikailag szerintem értékelhetetlen volt (ez persze merőben szubjektív vélemény egy laikus embertől – a zsűrinek akár még tetszhetett is).

Ezt követően következtek a mi lányaink. Komolyan mondom, jobban izgultam, mint a délelőtti fordulóban, amikor mindannyian a színpadon álltunk. Láttam rajtuk, hogy köztük is van olyan, aki kicsit be van kekszelve, másfelől láttam teljesen felszabadult arcokat is. A műsoruk a következő volt:

Legenda (egy katalán szerző műve, a nevét sajnos nem jegyeztem meg)

Gallus: Repleti sunt

Gyöngyösi: Quo ibo

Kubitschek: Gloria

Nagyon szépen énekeltek a lányok, egységes volt a hangzás, szépek voltak a motívumok, nagyon büszkék voltunk rájuk. Az egyedüli zavaró tényező egy kínai kisgyerek volt, aki a Quo ibo talán legintimebb, legmeghatóbb pillanataiban vinnyogott a nézőtéren, tökéletesen tönkretéve ezeket csodálatos pillanatokat. Ám én nem is a gyerekre, hanem a szülőre voltam mérges.

Összefoglalva véleményem szerint mindkét kategóriában magabiztosan helytálltunk. Amiért jöttünk, azt megtettük: magas szinten képviseltük az iskolánk, a Cantemus kóruscsalád, a város és az ország kóruskultúráját. Egyelőre semmi okunk a szégyenkezésre, sőt. Hogy aztán a zsűri mindebből fog-e honorálni valamit, az már az ő dolguk.

A verseny után az este hét órai vacsiig ismét szabadidőt kaptunk, de én ezt leginkább már a buszon töltöttem néhány másik tag társaságában. Vacsi után hazatértünk a szállásunkra és örültünk a tudatnak, hogy reggel nem kell korán kelni, mert a folklór kategóriában csak délután kettőkor kerülünk sorra, tizenhetedikként – várhatóan a zsűri addigra nagyon fogja unni az egészet. :-)

Este épp összeültünk a srácokkal, hogy megigyunk egy pohár bort és beszélgessünk kicsit csak úgy mindenféléről, amikor is muzsikaszó szűrődött be a nyitott ablakon. Először azt gondoltuk, hogy mivel itt lakunk a templom mellett, biztos valami „hitgyülis” zenebonáról van szó. Pistával azért lementünk megnézni közelebbről is, hogy miről van szó. Így történt, hogy egy utcabál kellős közepébe csöppentünk, ahol egy fiatalember egy szál gitárral a kezében állt a templom előtt és hamisítatlan latin hangulatot varázsolt egy pillanat alatt. A városka méreteihez képest viszonylag nagy parti kerekedett, így hát ott múlattuk az időt, és majd csak valamikor éjjel egykor tértünk nyugovóra.

na pá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.