A reggel nyolcórai indulás miatt ma elég korán kellett felkelni. Hatkor már fent voltam, hogy időben össze tudjam pakolni a cuccaimat és még a szobát is ki tudjuk takarítani.

Reggeli után Szilárd szólt, hogy nem bír az önfelfújós matraccal, amit kölcsönadtam neki, merthogy hiába nyomja ki belőle a levegőt, az újra felfújja magát. Mondtam, hogy bizony az önfelfújós matracoknak ez az egyik hátránya – mindig felfújják magukat. J Pár perc alatt összeszedtem azt is.

Nyolc előtt pár perccel elbúcsúztunk házigazdáinktól. Azt gondolom, hogy némileg talán megkönnyebbültek a távozásunkkor. Előtte még aki akart, az írhatott Francisék vendégkönyvébe.

Az utunk Barcelonáig tulajdonképpen eseménytelenül zajlott. A katalán fővárosban az első utunk a konzulátusra vezetett, ahol átvehettük az elkészített ebédcsomagjainkat. Az első verzió az volt, hogy ott ebédelünk, de ők ezt végül lefújták egyéb elfoglaltságokra hivatkozva. Az ebédhez egyébként előre elküldték, hogy mi a választható menü. Két fajta előétel volt: tonhalsaláta és bolognai spagetti. Főételnek sertéssültet vagy halat lehetett kérni, kétfajta körettel: krumplival és salátával. Mivel már előre jelezték, hogy csomagolva kapjuk az ebédet, én arra gondoltam, hogy biztos valamilyen hermetikusan záródó dobozban lesznek, így el lehet őket tenni vacsorára, tekintve, hogy mivel ma későn érünk a szállásunkra, vacsorát már nem tudnak biztosítani a szervezők.

Amikor a buszon szétosztottuk az ebédeket, több dolog is kiderült: a választható köretből mindenki csak krumplit kapott, függetlenül attól, hogy mit kért, másrészt a sertéssült például az én esetemben erős túlzásnak bizonyult, hiszen én szinte csak egy sült csontot kaptam, hús alig volt rajta, ellenben tocsogott a pecsenyelében, ami más esetben nem zavart volna, viszont itt most a barcelonai csúcsforgalomban a buszon próbáltunk enni. Igazodva a forgalomhoz, Demeter hol belehúzott, hol beletaposott a fékbe… A doboz pedig sima doboz volt, abban bizony nem lehetett eltenni a kaját későbbre, orrán-száján folyt volna. És ha már a krumplinál tartunk: én azt sejtem, hogy az még tegnap készült, és csak azért nem volt teljesen szíjas, mert – ahogy feljebb is írtam – tocsogott a pecsenyelében. Mind a nyolc szem…

Szóval számomra egyértelmű csalódást okozott a konzulátus által biztosított ebéd, annál is inkább, hogy fizettünk érte, nem a két szép szemünkért kaptuk. De legalább tudjuk, hogy a magyar állam menyire becsül meg minket. Ha pedig ők is ezt eszik ebédre, akkor javaslom, rúgják ki a szakácsot…

Ebéd után a tengerparton lévő Kolumbusz szobrot vettük célba, az volt a gyülekező pont, innen lehetett menni várost nézni. Soma szeretett volna minket bevinni egy katedrálisba, de amikor odaértünk, és kiderült, hogy hét euro a belépő, inkább senki sem ment be. :-)

Beültünk hát egy bárba, ittunk egy háromdecis kólát 2,5 euróért, aztán mentünk vissza a buszhoz. Eddig ez a Barcelona valahogy nem jön be…

A tengerpartról már a Sagrada Familiá-hoz mentünk, hiszen ma ott koncertezünk. Ez persze tök jól hangzik, de igazából nem a fő-, hanem az altemplomban kell majd énekelnünk. Bár elvileg minden le van zsírozva, azért elég sokáig váratnak minket, mire beengednek. Épp csak annyi időnk van, hogy lepakoljuk a motyónkat, szinte rögtön mennünk is kell: Elizenda érkezik és visz be minket a főtemplomba. El tudta ugyanis intézni, hogy ingyen bemehessünk, így nem kell kifizetnünk a fejenként 20 eurós belépőt. Talán én nem vagyok eléggé nyitott, de a Sagrada Familia kívülről nekem egy elég impozáns giccsparádénak tűnik, belől viszont sokkal letisztultabbak a motívumok. Az idegenvezető, aki kísér minket, természetesen elmagyarázza ez egész templom szimbolikáját, így több dolog is értelmet nyer. Az építkezést egyébként most valamikor 2026-ra tervezik befejezni, addigra néhány szomszédos háztömböt is el kell majd bontani, mert a templomnak van egy része, amit még el sem kezdtek építeni. A méretei és a kidolgozottsága egyébként valóban lenyűgöző ennek az épületnek, még így, félkészen is. Csak ez a sok turista nem kéne ide. Egészen elképesztő tömeg hömpölyög körbe-körbe a templomon.

A templombelső megtekintése után visszamegyünk az altemplomba, és felkészülünk a koncertre. Vicces, hogy egy ekkora épületben a számunkra kijelölt koedukált öltözőben mindössze egy darab wc van, de a papírt ott is külön kell gyűjteni – tiszta Venezuela. :-)

Majdnem negyed hét van már, amikor a koncertet el tudjuk kezdeni, viszont hétkor meg már szertartás lenne, erre egy túlbuzgó sekrestyés bácsi figyelmeztet minket, aki szerintem kicsit túlértékeli a saját szerepét, és a vége felé kezdett kinézni neki egy saller, de szerencsére addigra eltűnt a színről.

A koncert bár rövid volt, de nem sikerült rosszul, a zavaró körülmények ellenére sem: tulajdonképpen az altemplom a koncert alatt is szabadon látogatható, így a turisták jöttek-mentek össze-vissza, másrészt mivel odafent még javában zajlik az építkezés, a műveket masszív flexezés kísérte.  A koncert előtt az itteni magyar főkonzul szólt néhány szót, és külön öröm volt, hogy nem érezte úgy, hogy le kell adja a soron következő győzelmi jelentést.

Koncert után buszba ültünk és elmentünk Vic-be, a versenyhelyszínre, onnan pedig a szállásra, ami ugyan a szomszéd faluban van, de busszal csak öt perc. A szállodában kiderült, hogy hát négy embernek nincs szobája, így ők (köztük én – természetesen + Sebestyén Zoli, Szilágyi Robi és Magyar Pisti) a falu egy másik részében, egy apartmanban foglalhatjuk el a szállásunkat, és reggel majd át kell sétálni a többiekhez. Alapvetően nemigen bánjuk, mert így a magunk urai lehetünk, és látatlanban is merem állítani, hogy jobb helyünk van itt, mint a szállodában lett volna. Mivel sajnos nem álltunk meg egyetlen boltnál sem, hogy bevásároljunk vacsorára, így Szilágyi Robi egyik lencsefőzelék konzervjét kunyizom el, hogy enni tudjak. Nagyon hálás vagyok neki ezúton is! Viszont ennek kapcsán mi négyen megegyeztünk, hogy holnap addig haza nem jövünk, amíg valahol nem tudunk bevásárolni.

Holnap viszonylag korán kell kelnünk, hiszen elérkezik a verseny első napja. 10:15-kor várhatóan már színpadra kerülünk, addigra fel kell készítenünk magunkat. Itt vagyunk tehát a célegyenesben, izgalmas napnak nézünk elébe. Reméljük a legjobbakat!

Szurkoljatok!

pápá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.