A hosszú repülőútnak köszönhetően elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy úgy-ahogy végigaludjuk az éjszakát. Ettől azt reméltük, hogy segíthet enyhíteni majd a fellépő jetlag-et. A szobáink a szálloda tizennyolcadik emeletén vannak, így még némi jó kilátásban is részünk van.

A reggeli elfogyasztásához hat étterem is a rendelkezésünkre áll, ráadásul változatos kínálattal. Ha valaki egészen autentikus japán vagy akár kínai reggelit szeretne kipróbálni, annak ugyanúgy megvan rá a lehetősége, mint annak, aki megmaradna az ismerős és ezért megbízhatóbbnak érzett kontinentális reggelinél. A magam részéről úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyunk Japánban – és ugyebár ki tudja, hogy lesz-e lehetőségünk valaha visszatérni – akkor már próbáljuk ki, amit lehet. Ezért elterveztem, hogy természetesen a kontinentális reggelire hagyatkozom, de mindig kipróbálok valami olyat, amit korábban még nem ettem.

A reggeli után Soma szeretett volna egy rövid próbát tartani. A szállodában ehhez nincs hely –legalábbis olyan, ami ingyen rendelkezésünkre állna – ezért kimentünk az utcára, és egy közeli kis téren elkezdtünk próbálni. A rendőr szerintem meglepően későn, kb 20 perc múlva jött oda, hogy ott bizony nem énekelhetünk, menjünk valahová máshová. Így hát arrébb mentünk. Nem is olyan messze találtunk egy parkot, ami inkább hasonlított erdőre. Ott fejeztük be a próbát, miközben millió japán szúnyog szívhatott végre egy kis jóféle, koleszterinben gazdagabb európai vért. :-)

Kora délután buszra szálltunk és elindultunk az első itteni koncertünk helyszíne, a Tokió Katedrális felé. Azt hiszem, ennek hivatalosan egyébként nem ez a neve, hanem talán Szent Mária Katedrális, de ebben sem vagyok biztos. Nem nagyon tudtam, mire számítsak katedrális címén, de biztosan nem egy betontömbre gondoltam volna első körben. Pedig arra kellett volna. A katedrálisnak ugyanis egészen különleges, sátorszerű alakja volt, ráadásul az egész betonból van kiöntve. Ennek ellenére nem tűnt ormótlannak. Az épület szerkezete ráadásul így lehetőséget nyújtott arra, hogy belül tartóoszlopok nélküli, egyetlen hatalmas légteret tudjanak kialakítani, mindez hihetetlen nagy belmagassággal párosult, hogy az ember tényleg azt érezze, hogy ez a katedrális egészen az égig ér. Eleve különleges dolog, hogy Japánban keresztény templomban lehetünk, hiszen a kereszténység sokáig mostoha körülményeket volt kénytelen elszenvedni – persze még jó régen. A középkori japán tartományi hadurak, a daimjók legtöbbje ugyanis nem nézte jó szemmel a keresztény misszionáriusok tevékenységét. Sok helyen halálbüntetés járt mind a misszionáriusnak, mind a követőinek. Martin Scorsese tavaly mozikba került Némaság c. filmje ezt a korszakot mutatja be megrendítő erővel.

A templom hatalmas tere persze elképesztő akusztikát is rejtett. Beletelt jó néhány műbe a próbán, mire elkezdtük megszokni, hogy csak annyit hallunk magunkból, amennyit – nagyjából semmit. Mégis egy-egy mű leintése után hosszú másodpercekig hallottuk szállni a hangot. Az embernek kicsit az volt az érzése, hogy ez az elképesztően nagy tér csak nyeli és nyeli a hangot. Ha jól emlékszem, Soma még szóvá is tette, hogy hiába int a kezével forte-t, az egész olyan, mintha semmi sem történne – de nem azért, mert nem éneklünk.

Próba után rövid szabadidőt kaptunk, aztán belehallgathattunk a vendéglátó japán kórusok próbáiba is. Ezt követte az összkari művek próbája. Ennek érdekessége volt, hogy 17:40-től volt kiírva, és szinte másodpercre pontosan 17:40-kor kezdték el. Precízek ezek az itteni népek. :-)

A koncert első része a vendéglátó kórusok műsoraival kezdődött, majd mi következtünk két félidőben. A körülbelül 800 főnyi közönség roppant türelmesnek bizonyult, mert becsülettel végigülték az egészet, pedig az összkarokkal együtt végül egészen monstre koncertre sikeredett. A remélt siker, azt hiszem, nem is maradt el. Soma is elégedett volt velünk. Azt mondta, hogy ezen a japán turnén a vegyeskarnak ez volt az egyik legfontosabb koncertje. Úgy éreztük tehát, hogy a debütálás nem sikerült rosszul.

Hazabuszozás után pedig átadtuk magunkat a jól megérdemelt pihenésnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.