Nem kevés idő telt el azóta, hogy a Cantemus vegyeskar hosszabb útra indult, node ami késik, nem múlik. A Miskolci Szimfonikus Zenekarral vagyunk most kooperációban, ennek keretében Mozart Requiemjét fogjuk előadni Párizsban. A projekt előkészületei már korábban megkezdődtek, illetve ebben a felállásban már el is hangzott a mű a Kodály-teremben Nyíregyházán. A turné másik projektje egy önálló koncert Saint Lo-ban, Normandiában.

Az utazásra felkészülten vasárnap este 11 órakor gyülekeztünk a Kodály iskolánál. Soma nagyon szerette volna, ha az éjjel egy órai indulás előtt még gyorsan próbálunk egyet. Ezt természetesen mi is nagyon szerettük volna…

A próba után buszra szálltunk és elindultunk Ferihegyre. Személy szerint én természetesen egy percet sem aludtam, de ezzel előre kalkuláltam. Nagyjából fél négy után értünk Ferihegyre. Teljesen időben érkeztünk, hiszen a gép reggel hatkor indult. „Jó ideje” ácsoroghattunk már a terminálban, amikor Nagy Andi megkérdezte tőlem, hogy mennyi az idő. Megnyugtattam, hogy már nyolc vagy kilenc egész perce várakozunk…:-))

Nem sokkal négy óra után megkezdhettük a becsekkolást, ami a nagy tömeg miatt ugyan viszonylag lassan ment, de szerencsére minden fennakadás nélkül túlestünk rajta. Az Air France járata teljesen tele volt. A nem egészen két és fél órás út egy részén sikerült bóbiskolnom valamennyit, bár voltak olyanok a gépen, akik – valószínűleg nem tudatosan – a viselkedésükkel szerették volna megakadályozni a nyugodt utazást. Számomra külön diszkomfortos volt, hogy még éppen csak kilábalóban vagyok a betegségből, amivel a megelőző héten szenvedtem.

Párizsban a Charles de Gaulle reptérre érkeztünk. A csomagjaink is probléma nélkül megérkeztek, szerencsére Ferihegyen sem rámoltak ki egyet sem.  Aranyos közjátéka volt az érkezésünknek, hogy az értünk küldött buszsofőr nem problémázott sem a „Cantemus”, sem a „Nyíregyháza” szavak felírásával a fogadó táblán, egyszerűen a „Mozart Requiem”-et tüntetett fel. Neki valószínűleg így volt könnyebb. Mivel feltehetően rajtunk kívül másik kórus nem érkezett ma Budapestről erre a projektre, így tudhattuk, hogy ő a mi emberünk. :-))

A szállodáig tartó nagyjából 26 kilométeres út javarészét sajnos kénytelenek voltunk dugóban tölteni, node hatalmas városról van szó. Az lenne a furcsa, ha nem így lenne. Feltehetően parkolási nehézségek miatt a szálloda előtt sikerült háromszor is elmennünk, mire meg tudtunk állni és kiszállhattunk. Eszenyi Gabival és Magyar Pistivel kerültem egy szobába, és természetesen mondanom sem kell, hogy ennél jobb szobatársaságot nem is kívánhattam volna magamnak (srácok, ez egy jó francia bor lesz…)

Szóval „Megállok lihegve: Páris, Páris”

A szálloda nagyon jó helyen van, közel a Bastille-hoz. Az utcákat róva igazi párizsi hangulatba kerültünk. Az utcák, a házak, az ablakok, az erkélyek. Minden. A budapesti ostrom végét lezáró kitörés évfordulójának kapcsán jutott eszembe, hogy a franciáknak nálunk egy fokkal több eszük volt: nem lövették rommá a várost, így elképesztő ez a fajta „épített történelem”.

Szobáinkat elfoglalva jutott némi szabadidő, majd délben megebédeltünk a szálloda közvetlen szomszédságában található kis étteremben. Választhattunk: csirke vagy marha. Én marhapárti vagyok, ezúttal sem döntöttem rosszul.

Ebéd után ismét kis szabadidő jutott nekünk. Végre egy kis alvás is belefért. Délután háromkor pedig útra keltünk a Theatre de Champs-Elysées-be. Ez az a színház, ahol annak idején Sztravinszkij Tavaszi áldozat c. művének bemutatója botrányba fulladt, és ahonnan még a szerzőt is rendőrök vitték ki.

Óriási dugóban araszolgattunk. A nagyjából nyolc kilométeres utat kb. 50 perc alatt sikerült teljesíteni. Ám útközben legalább érintettük a Notre-Dame-ot, a Louvre-t, az óriáskereket (ennek is biztosan van valami szép franciás neve), a városházát, no meg a diadalívet. Szebbnél szebb dolgok.

A próba a színház alagsorában található próbateremben zajlott. Alaposan átrágtuk magunkat a művön, majd szerencsénkre a francia karmester a kórust a tervezettnél hamarabb el is engedte.

A vacsoránkat ismét a kis étteremben költöttük el, ezúttal a választási lehetőség borjú vagy marha volt. Maradtam a marhánál. Nem kellett csalódnom.

Vacsora után pedig most már a jól megérdemelt pihenés következett, a napközben a Carrefour-ban vételezett bordeaux-i borral és érlelt francia sajttal. Jólesett.

Na, pihi-szuszi…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.