Ismét eltelt egy év, és a Cantemus vegyeskar ismét felkerekedett.

Amikor tavaly elbúcsúztunk Francis Steele-től, akkor  kicsit szomorúak voltunk, hiszen elmondta, hogy szeretné eladni a La Maison Verte-et, mivel Anne-el ketten már nem nagyon bírják a sok munkát, amivel jár. Mi ugyan megkértük őket, hogy lehetőleg ne váljanak meg ettől a csodálatos helytől, de tudtuk, hogy ez a döntés bizony rajtuk áll.

Szerencsénkre az eladás nem történt meg, így az első úticélunk ezúttal ismét Roujan. Majd néhány nap után utazunk innen Spanyolországba, Vic-be, ahol egy versenyen fogunk részt venni.

Július 8-án, pénteken reggel hét után gyülekeztünk a Kodály iskolánál, és valamivel fél nyolc után indultunk el.

A magam részéről nagy várakozásokkal tekintettem az út elé, egyrészt azért, mert már régen voltunk versenyen, másrészt a tavalyi csodálatos roujan-i élmények még elevenen élnek bennem (és azt hiszem, az énekkar más tagjaiban is), és remélem, hogy ha idén még csak pár napig is leszünk itt, ismételten rengeteg szép élménnyel gazdagon utazhatunk innen tovább.

Az út első etapja Monzáig tartott, ahová kb 14-15 óra buszozás után értünk. Egy B&B hotelben szálltunk meg, ami egészen kellemes szállás, kényelmes, légkondis szobákkal. Bár a buszon utazás alapvetően eseménytelen és némileg unalmas, de azért mégiscsak fárasztó, így nem sokáig kukorékoltunk ébren, hamar nyugovóra tértünk. Örültünk, hogy a két napos utazás ellenére van egy hely, ahol meg tudunk rendesen fürdeni, és kényelmesen alhatunk.

Szombat reggel (július 9.) a kellemes reggeli után nyolc órakor pakoltunk be a buszba és indultunk tovább. Mivel az út nagyobbik részét már megtettük, Soma szeretett volna meglepni minket egy kisebb kirándulással Fontaine-de-Vaucluse-be. Az elmúlt két évben volt szerencsénk eljutni dél-Franciaországba, és minden alkalommal elmondta, hogy mennyire szép az a hely, és hogy mennyire érdemes lenne oda elmenni. Ez sajnos különböző okokból nem jött össze, de most rá volt szánva az idő, semmi sem álhatott az utunkba – gondoltuk mi. Sajnos az olaszországi autópálya-forgalom nem így gondolta. :-)

Hatalmas dugókban araszoltunk, és így teljesen elcsúsztunk az eredetileg tervezett időbeosztáshoz képest. Fontaine-de-Vaucluse így ismét ugrott… Viszont megvan az indok, hogy miért kell majd jövőre is eljönni. :-)

Az elmaradt kirándulás fölött érzett szomorúságunk hamar elmúlt, amikor Plank Valika kitalálta, hogy nézzük meg a Bor, mámor, Provence-t – harmadjára is (merthogy tavaly és tavalyelőtt is megnéztük már). És a végén megint összejöttek a szerelmesek. :-)

Franciaországban egyébként még az autópályán is fokozottabb a rendőri ellenőrzés, gondolom, egyrészt az EB, másrészt a korábbi sajnálatos terrorcselekmények kapcsán. Mi sem úsztuk meg az ellenőrzést, és az egyik autópálya-kapu után félreállítottak minket a rendőrök. Kinyílt az ajtó, majd felszállt egy napbarnított, magas, ragyogó fehér fogsorú rendőr. Illedelmesen, mosolyogva köszönt: ’Bon Jour’, és ettől a lányok széles mosoly kíséretében máris mindent bevallottak… :-) Szerencsére nem volt semmi fennakadás, és ezúttal még John-t sem szállították le a buszról, nem úgy mint a román határon a kolozsvári fellépés alkalmával…

A GPS-en folyamatosan nyomon követtük, hogy hol járunk, és a hangulat egyre inkább a tetőfokára hágott, amikor már közeledtünk Roujan-hoz. Körülbelül este kilenc óra lehetett, amikor megérkeztünk. Ismerős környezet lévén a szobabeosztás nem jelentett problémát. Az újak (mármint akik először járnak Francis-nél) kivételével mindenki tudta, hová kell mennie. Miután berendezkedtünk, köszöntöttük vendéglátóinkat, aztán rávetettük magunkat a kikészített sörre és borra, illetve megtörténtek az első csobbanások a medencében (és máris akadt olyan lány, aki akarata ellenére tette ezt meg). :-)

Vacsorára könnyű pastá-t kaptunk, majd énekeltünk egyet Szabó Verának névnapja alkalmából. Ezután pedig kötetlen program következett: újabb medencés csobbanások, beszélgetések zajlottak, illetve belenéztem életem legrosszabb ping-pong meccsébe, amit Kondor doki, Szilágyi Robi, Magyar Pisti és Féci adott elő. :-)

Holnap ugyan már kezdődik az érdemi munka, rengeteg próbával, de ma még jár egy kis lazítás. Azt hiszem, idén ismét remek napokat fogunk tölteni itt, Roujanban.

pápá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.