Hiába volt ma reggel csak kilenctől a reggeli, ha egyszer ezek az átkozott legyek már reggel fél hét után nem hagyják aludni az embert. Roppant idegesítő dolog. A reggel hűvösebb volt a tegnapinál is és erősebben fújt a szél is, így szinte fáztunk.

Mivel a reggeli egy órával csúszott, így a próba is csak tíz órakor kezdődött. Soma minden egyes művet kielemzett, amit a koncerten énekeltünk, mindegyikről elmondta, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz, mi az, amin még javítani kell. Meglepetésre kiderült, hogy Kodály Mátrai képek című művében van több apró, de fontos dolog, amin csiszolnunk kell. Ez azért furcsa, mert szerintem ez a darab már több mint tíz éve repertoáron van, szóval szinte unásig tudjuk. Talán épp ez is a baj.

Ezen kívül arról is beszélt Soma, hogy a verseny miatt fontos, hogy ne csak kórusként, hanem közösségként is nagyon jól tudjunk együttműködni, épp ezért fontos az, hogy a közösségi programokat is együtt töltsük el – célozva ezzel a délutáni tengerparti kirándulásra. Annyiban találva éreztem magam, hogy én nem terveztem kimenni a partra, mert Venezuela óta nem annyira vonzanak a tengerpartok. Szerettem volna itthon maradni a medence partján, olvasgatni, pihenni. Azt viszont nem szerettem volna, hogy bárki azt higgye, hogy esetleg nem támogatom a közösséget, szóval végül én is kimentem a partra. Annyi kis csalást vittem a dologba, hogy nem kifejezetten a tengerparton ücsörögtem, hanem egy közeli kocsmában – Fécivel, Kondor dokival és Szilárddal. Mivel a dokin Cantemus – Hungary feliratú póló volt, ezért a pincér hangos „Köszönöm!”-ökkel köszönt meg minden rendelést. Azt mondjuk nem firtattuk, hogy honnan tudja, hogy mondják magyarul a merci-t. :-)

Mivel az ebédet egy órakor költöttük el, így csak kettőkor indultunk el Beziérs-be a tengerpartra. Nem is sok szabadidőnk maradt, tekintve, hogy egy órás az út, és ötkor már indultunk is vissza. Legalábbis indultunk volna. Amikor ugyanis odaértünk a buszhoz, Levente mondta, hogy a napközben tapasztalt akkumulátor probléma végleg elhatalmasodott, és a busz nem indult. Viszont végül is sikerült elhárítani a problémát, így gond nélkül útra tudtunk kelni.

Visszaérkezés után tartottunk még egy rövid próbát, aztán a kilenc órai vacsiig szabadidőt kaptunk. Sajnos az idő kifejezetten hidegre és szelesre fordult, így ma a medencés parti kimaradt. Vacsorára egyébként ismét nagyon finom kaját készített nekünk Ken, fűszeres sült csirke és remek marhasült várt minket többféle salátával. És ismét megállapítottuk, hogy nem kell ahhoz szénhidrátban gazdag köret ahhoz, hogy finomat együnk. Desszertként igazi angol édesség volt felszolgálva, aminek a nevét ugyan nem tudom megmondani, de nagyon finom volt. Eperrel és rebarbarával készült.

Vacsora után érkezett az egész nap és számomra az egész itt töltött idő legfontosabb momentuma: a közös szabad éneklés Francis-szel. Bementünk a próbaterembe, Francis pedig elővett két kötetet, amiben angol reneszánsz egyházi zeneművek voltak, és abból énekeltünk találomra kiválasztott műveket. Még ha nem is szólt minden tökéletesen, azért így is nagyon felemelő élmény volt. Szilárd szerint szinte terápiás hatása volt, és ezzel a megállapítással elég nehéz lett volna vitatkozni. Ha nagyon elvetemült akarok lenni, azt mondanám, hogy akár még a versenyt ki kihagynám azért, hogy itt maradhassunk, és ilyen műveket énekelhessünk. De persze nem mondok ilyet, mert a verseny is nagyon fontos, és azt is nagyon várom.

Francis-szel azért megbeszéltük, hogy amennyiben lesz még lehetőség közös éneklésre a csütörtöki indulás előtt (tehát holnap), akkor azt megejtjük.

Ezzel a várakozással térünk ma nyugovóra – egy kis beszélgetés után.

jóéjt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.