Ahogy említettem, Francis-szel hajnali kettőig beszélgettünk, aztán majdnem fél négy volt, mire elkészültem az előző bejegyzéssel, úgyhogy reggel eléggé fáradtan ébredtem. A reggelit át is aludtam, csak a kilenc órai kezdésre értem le.

Beéneklés után ismét szétvált a csapat. Ezúttal fiúk-lányok külön. A lányok Francis-szel dolgoztak, a fiúk pedig Somával a szalonban. Négyszólamú, férfikarra írt művet tanultunk, a szerzője – ha jól emlékszem – Rore. A mű arról szól, hogy Catullusnak mekkora fájdalmakat kell kiállnia Lesbia elvesztése miatt. Ami különösen érdekes ebben a darabban, hogy bár a reneszánsz már ismerte és előszeretettel alkalmazta a módosított hangokat, Rore ezt az egész művét szinte erre építi fel. A reneszánsz mester kromatikus dallamokat írt le, ami abban az időben különösen ritkaság számba ment. Kicsit nekünk is szoknunk kell a hangzást az egész heti, jól megszokott reneszánsz dallamok után. Ettől függetlenül nagyon tetszik mindannyiunknak, hogy végre lányok nélkül is tudunk tök jó négyszólamú műveket énekelni. Persze azért az is nagyon szép, amikor a lányok is ott vannak :-)

11-től csoportváltás van, amiből ezúttal ismét kimaradok. Jut így egy kis időm felfedezésre. Előző este megkérdeztem Francist, hogy van-e dohánybolt a faluban, megnyugtatott, hogy van, és el is magyarázta, merre kell mennem. Nekivágtam tehát, és nem is kellett messzire mennem, kb ötszáz métert sétáltam. Útközben találtam egy kis élelmiszerüzletet is, ami mondjuk némileg ki volt fosztva, de egy csomag felvágottat és egy kis kecskesajtot azért tudtam venni, hogy ebédre legyen mit harapnom - ha már nem reggeliztem.

Ebés után egy órakor elindulunk teljes menetfelszereléssel Beziérs felé. Lesz ott egy kis szabadidős séta-méta, lehet vásárolgatni, nézelődni. Rövid buszozás után oda is érünk, kedves kis városnak tűnik. Sajnos továbbra is rekkenő a 37-38 fokos hőség (épp úgy, mint odahaza), amit ma nagyon rosszul tűrök, asszem, kezdek nyűgös lenni tőle. Elsétálunk egy templomig, ami hálistennek nyitva van, így tudunk egy kicsit hűsölni és énekelni is. Nagyon szép az akusztika, pont annyi, amennyi kell. :-)

A templom után fotózkodunk egyet a tavaly készült provence-os pólónkban (pedig nem is Provence-ban vagyunk), utána rövid szabadidő, mindenki mehet, amerre lát. Többedmagammal először valami ajándékboltot keresünk, hátha tudok venni ezt-azt az otthoniaknak, de ez a tervünk elsőre sajnos nem jár sikerrel. Bánatunkban beültünk hát egy szimpatikus sörözőbe az egyik kis mellékutcácskában. A pincér ugyanúgy, ha nem jobban le volt főve, mi mi. Én üdcsit, a többiek sört isznak. Pár perc után kezd feltűnni, hogy a fickó feltűnően pakolja el a mindenféle cuccot: behúzza a virágot, egymásba rakja a székeket, stb. Valszeg jön a szieszta, aminek létét ebben a pár napban teljes mértékben meg tudtam érteni, mert ilyen rotty melegben gondolkodni is nehéz, nemhogy dolgozni. Ahogy tovább sétáltunk, ajándékboltot ugyan nem, de egy édességboltot találtunk, ahol legalább hűtőmágnest lehetett kapni és hát az is valami.

Miközben a találkozóhely felé mentünk, felfedeztük, hogy egy parkban bolhapiac van - hát gyorsan végigjártuk. A retró modellvasúttól a katonai sisakokig, a playmobil játékfiguráktól a Káma Szútra több kiadásáig minden volt, amit csak el bír képzelni az ember. Érdekes volt végigjárni az egészet és nézelődni.

Beziérs-ből fél négykor indulunk a koncertünk helyszínére, Fontés-be. A buszban belevetjük magunkat a légkondícionáló örömeibe. :-)

Amennyire meg tudom állapítani, Fontés hasonló nagyságú falu lehet, mint Roujan, meglepően szép templommal, ami gyönyörű környezetben fekszik. A templomban viszonylag kellemes hűvös van, legalábbis a kintihez képest mindenképpen jobb a levegő. Próbálunk egy rövidet, kipróbáljuk a különböző felállásokat a különböző darabokhoz, aztán rövid szuszi, és már öltözhettünk is át. Hálistennek az új egyenruhához már nem jár csokornyakkendő, így nem kell megfulladnunk benne.

Meglepően nagyszámú közönség jön el minket meghallgatni, és igyekszünk nekik nem csalódást okozni. A taps alapján azt hiszem, hogy elégedettek voltak. Többen jelezték, hogy a holnapi koncertre is el óhajtanak jönni. :-)

Koncert után gyorsan lezavarunk egy egyenruhás fotózkodást - ha már ilyen szépek vagyunk, ilyen szép környezetben, aztán indulunk haza. Bő fél óra után meg is érkezünk. Gyorsan belevetem magam a medencébe, de pár perc múlva Francis már rázza a kolompot, vagyis vacsoraidő van. MIelőtt mindenki nekiállna enni, gyorsan felköszöntjük M. Nagy Andit 30. születésnapja alkalmából. :-) Kap némi sajtot meg bort.

Előételnek lapcsánkát kapunk salátával, majd vörösboros marhapöri jön krumplival. Degeszre esszük magunkat. Aztán irány megint a medence. Egy gumilabdával addig játszunk a vízben, amíg egészen ránk sötétedik, utána ismét a világmegváltó beszélgetések és alvás jön.

Holnap sajnos már az utolsó napunk jön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.