Ma reggelre a torokfájásom csak erősödött, és érzem, hogy az arcüregem is be van durranva egy kicsit. Igazából alvás közben nehéz ez, mert állandóan arra ébredek, hogy nem kapok levegőt. Sebaj, már csak egy koncertet kell kibírni, azt meg fejen állva is meg kell csinálni.

Ma délelőtt ismét kihagyjuk a reggelit, inkább kipihenjük magunkat. Így legalább kényelmesen van időnk elkezdeni rendet tenni a szobában, és elkezdjük bepakolni a bőröndöket is. Ilyen formán eseménytelenül telik az idő. Az ebédet amúgy is délben kapjuk, tehát még csak meg sem éhezünk olyan nagyon addig.

A mai ebéd egy szelet hamburgerhús sült krumplival. Bár a hús nem különösebben fűszeres, azért ehető. A krumpli meg krumpli. Az ebéd kapcsán muszáj vagyok megosztani egy gondolatot. Napok óta szidjuk itt a franciákat, de nem könnyű elmenni amellett, hogy közöttünk is vannak néhányan, akik nem tudják levetkőzni saját, ’magyar turista’ mivoltukat. Mióta kiderült, hogy bármilyen köretet lehet szedni magunknak, egyesek kicsit átestek a ló túlsó oldalára. Ma már akadt olyan, aki az előétel alatt elment és hozott magának egy teli tányér köretet, majd elégedetten dőlt hátra, hogy ő milyen szemfüles volt. Mintha többet nem lehetne olyat enni, vagy nem pótolnák, ha elfogy. Jó néhányan estek ebbe bele a hibába. Púposra rakott tányérokkal érkezett vissza némelyik kórustag. Aztán direkt figyeltem, hogy kinek fogy el mind. Az arány kb. négy az egyhez. Vagyis egy megeszi, amit kiszedett, négy otthagyja. Ebből a négyből két esetben ráadásul több mint a fele ott marad a tányéron. Akkor meg mi értelme van? Szóval, nálunk is van még mit tanulni viselkedésileg. És biztos lesz, aki szerint ezt nem kellett volna leírni, de szerintem nem csak világot látni megyünk, hanem megmutatni magunkat, vagyis, hogy milyenek a magyarok. Jó lenne ezt ilyenkor is észben tartani.

Ebéd után rögtön indulunk busszal Aix-En-Provence-ba. Nagyon kíváncsi vagyok rá, még akkor is, ha piacolni nem tudunk. Elsősorban az óvárost célozzuk meg. A De Gaulle térnél indul a kirándulás, ahol van egy turista információs iroda. Innen elsétálunk egy nagyon szép katedrálisba, ahol az ötödiktől a tizenhetedik századig minden építészeti stílus meg van jelenítve. Itt is éneklünk egyet, ezúttal sem zavarnak ki. Úgy látszik, a franciák ezt jobban kezelik, mint az olaszok.

A városban természetesen nagy a Cézanne-kultusz, de furcsa mód a város vezetése későn kaphatott észbe, mert sajnos nem nagyon sikerült a Cézanne-képeket a városon belül megtartani. A legnagyobb múzeumot is pl egy másik festőről nevezték el.

A katedrális után kapunk három óra szabadidőt, hogy többek között ebbe a múzeumba is elmehessen, aki el akar. Kingával mi ezt kihagyjuk, így viszont a három óra nagyon soknak tűnik várost nézni. Megnézünk egy-két ajándékboltot, no meg beülünk egy kis pékségbe nassolni. Kis kóválygás után végül úgy döntünk, hogy visszatérünk a kiindulóponthoz, aztán várunk a többiekre valami padon. Igazából bár vannak nagyon szép utcái és terei Aix-En-Provence-nak, nekem valahogy mégis csalódás. Furcsa módon nekem nem tűnik emberközelinek. Pedig rengeteg ember van, rengeteg a kávézó, ahová be lehet ülni, és mégis valahogy üres nekem. Ilyen szempontból Firenze sokkal jobban megragadott annak idején. Persze, ízlések és pofonok. Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy valahogy az itteniek által szervezett napi programjaink elég gyengére sikeredtek.

Visszatérve a kiindulóponthoz összetalálkozunk Nagy Robival és Szilárddal. Felmerül bennünk, hogy menjünk vissza a buszhoz és ott kényelmesebben lehet várakozni. Szilárd erre azt mondja, hogy ő pont most volt arra, ahol a busz állt, de az most nincs ott. Hát akkor várakozunk tovább még több mint egy órát.

Féle hat előtt nem sokkal van a találkozó és indulunk a buszhoz. Hogy-hogynem a busz pontosan ott állt, ahol kiszálltunk és végig el sem mozdult. Szilárd nemtom, mit nézegethetett, de többet nem hiszek neki.

Indulunk tovább Marseille-be, ahol az utolsó koncertünk lesz. Útközben megállunk egy autópálya melletti étteremben vacsorázni. Ahhoz képest, hogy elvileg előre le volt adva a rendelés és a létszám, valahogy most sem sikerül gond nélkül teljesíteni a feladatot szervezésileg. Várni kellett húsz percet, hogy egyáltalán beengedjenek az objektumba. Aztán várni kellett, mert készül a kaja. Ehhez képest épphogy langyos volt még a vacsi, ami ma este olaszos tészta volt. A tészta kb már a társaság felénél elfogyott, de azt még pótolták, viszont a végének már szósz sem jutott, és hirtelen felindulásból mindenféle egyéb szósszal akarták ezt pótolni. Persze a végre nem nagyon kért ebből. Akinek égis adtak valamit az pl kapott egy kis ratatouille-szaftot, ami azért nem annyira olaszos. És tésztával egyébként nem is finom.

Vacsi után beérünk Marseille-be. Egy viszonylag nagyobbacska templomban leszünk. Az előzőekhez képest kényelmesebben elférünk, és az akusztika is elég jó. Próbálunk, utána pedig kivesszük a cuccunkat a buszból. Mire visszaérünk már a közönség is elkezd beülni. Valami nagy csinnadratta lehet a városban, mert végül kb csak 20-25 ember van a templomban, ami mondjuk a tegnapi teltházhoz képest furcsa. Az is igaz, hogy tegnap egy kisvárosban voltunk.

Az arcokból ítélve a koncert az ittenieknek is nagyon tetszik. Mi pedig örülünk, hogy letudtuk ezt is, sőt az egész hetet. Ilyen formán hosszú és fárasztó menet egymás után minden nap koncertezni, de azt gondolom, hogy a kórusintézményre nem hoztunk szégyent, sőt. Egy kicsit megint öregbítettük a Nyíregyháza hírnevét – amit itt sem tudnak kiejteni.

Indulás előtt felköszöntjük még a kísérőinket, a sok-sok probléma dacára egy kicsit azért kedveljük őket. Camille-on különösen látszott, hogy nagyon igyekszik, Léa arckifejezése egy kicsit mindig durcás volt. Meg ő igazából közülünk csak Magyar Pistit kedveli…

Mialatt megyünk vissza a Börtönbe, előkerül még egy fél liter gönci barack, amit Barna bácsi rejtett el a buszon, ebből szépen mindenki iszik egy kortyot. Hazatérés után pedig egy kis udvari dínom-dánom zajlik még, holnap pedig irány haza.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.