Ma többen is kihagyjuk a reggelit. Nem éri meg az az egy croissant és az üres bagett a fáradtságot. Így legalább kialusszuk magunkat. Helyette 10 után elmegyünk a McDonald’s-ba, reménykedve, hogy tényleg működik a wifi. Nos, a wifi működik, de vagy gyenge volt a jel, vagy egyéb probléma merülhetett fel, mert nagyon-nagyon lassú volt. Két tudósítást azért már sikerült feltöltenem.

Később derül ki, hogy a reggelinél megjelent Robert, a főszervező, és ismét kioktatott minket. Történt ugyanis, hogy a mai napra Toulon-i városnézés, péntekre pedig Aix-En-Provance megtekintése a program. Mi viszont tudjuk, hogy Toulon-ban nincs semmi olyan extra, amiért érdemes lenne elmenni, Aix-En-Provence-ban viszont csütörtökön van a piacnap. Épp ezért mi azt kértük, hogy ma mehessünk piacolni Aix-En-Provence-ba, holnap pedig elmehessünk Orange-ba, ami mind történeti, mind kulturális, és egyéb szempontból a legjobb úti cél lenne a zárónapra. A fickó hajthatatlan volt. Egyfolytában azzal jött, hogy mi tartsuk tiszteletben a kialakított programot, mert mi nem kirándulni jöttünk, hanem dolgozni. Somáék mondták, hogy ezzel nincs is baj, hiszen a koncerteket mi szépen, rendben lenyomjuk, viszont a szabadidőnket hagy osszuk már mi be, hiszen saját busszal, saját pénzből oda megyünk, ahová szeretnénk. Nem. A csávó szerint ez nem így van, ő határozza meg, mit csinálunk a szabadidőnkben. És ha esetleg valami renitencia történne, és mi mégis másfelé vennénk az irányt, akkor annak a levét a kísérőink fogják meginni. Na, barátom, te egy igazi pondró vagy! Soma végül elfogadja a feltételeket, de jelzi a faszinak, hogy ennek biztosan nemzetközi visszhangja lesz a kórusvilágban. És szerintem még ez a legkevesebb, mert itt már többen elásnánk az embert.

Fél tizenkettőkor ebédelünk, mert időben indulni kell Toulonba. Az ebéd valamiféle kötözött fasírt, zöldbabbal. A zöldbabra én most nem igazán vágyom, úgyhogy helyette inkább krumplipürét szedek magamnak a köretesből.

Ebéd után még indulás előtt Kingával gyorsan beszaladunk néhány ruhaboltba, hátha találunk valami sapkát nekem ez ellen a szél ellene, mert ma reggel már torokfájással ébredtem. Sajnos baseball-sapkákon kívül itt semmit nem árulnak, esetleg kalapot. Sajnos még a sportboltban sem találunk semmi megfelelőt.

Egykor aztán elindulunk Toulonba. Hosszú buszozás után háromkor érünk oda. Kicsit kóválygunk a városban a busszal, majd egy buszmegállóban kipenderülünk. Menjünk hát várost nézni. Állítólag van piac is, nem kell tehát bánnunk, hogy nem Aix-En-Provence-ba mentünk. Elvisznek minket egy plaza bejáratáig, és azt mondják, hogy hát akkor itt most el lehet tölteni a szabadidőt. Ó anyám, azért kellett kötelezően idejönni, hogy végül egy plazaban töltsük el az időt...??? Ez aztán a tartalmas program… Fogunk egy térképet és megnézzük, mi van még a közelben. Kiderül, hogy a közelben van egy katedrális, Soma kéri, hogy legalább azt nézhessük meg. Ez meg is történik. A plaza mögötti térről kell átmenni a katedrálishoz, közben belefutunk a ’piacba’, ami a város közepén lévő olcsó zsibvásár, mindenféle bóvli cuccal. Gyérebb, mint odahaza a KGST piac. Úgy látszik, az elképzelések a lehető legtávolabb állnak egymástól.

A katedrális után Kingával megnézünk egy-két ajándékboltot, aztán felmerül, hogy üljünk be a mekibe, hátha van internet. A számításunk bejön. Ingyenes és gyors internet elérést találunk itt, így szinte néhány perc alatt feltöltöm a maradék tudósítást, így naprakész lehet mindenki az otthoniak közül.

Hatkor indulunk tovább Belgentier-be, ahol a mai koncert lesz. A helyi szervező egy nagyon lelkes bácsi, büszkén mutatja a templom falán a festményt, hogy valamikor egyszer valamelyik francia király megszállt ebben a városban. Ez is a város is nagyon szép, kis zegzugos utcáival, sikátoraival, ráadásul egy csodaszép patak is keresztülfolyik rajta, ami hol látható, hol az utcák alatt folyik tovább.

Lerakjuk a cuccainkat egy öltözésre eléggé alkalmatlan helyiségben, hiszen még székek sincsenek benne, és csak egy mellékhelyiséggel rendelkezik 45 fő részére…

Próbálunk egyet a templomban, ami nagyon szép, de elég rosszul szól. Én küzdök a megfázással, de azért igyekszem néhány értékelhető hangot kicsikarni magamból. Ezután öltözés és koncert, amin megjelenik Robert barátunk. Most már tényleg belefojtanánk egy kanál vízbe. A templom csurig megtelik, amire eddig ezen a héten még nem volt példa. A közönség itt is nagy lelkesedéssel fogad minket. Mindig van három-négy ember, aki szemmel láthatólag meghatódik, és már ezért megéri ezeket a koncerteket adni. Függetlenül a főszervező személyétől. Ráadásul van egy fickó, aki követ minket, és már a harmadik koncertet üli végig.

Koncert után visszaöltözünk és megyünk vacsorázni, ami szinte standard módon marhasültből, némi felvágottból, zöldségből és egyfajta majonézes halsalátából áll. Ezen kívül kapunk sajtot és sütit. Itt is minden hideg, és a marha elég ízetlen is. Sebaj, már szinte fel sem tűnik.

Induláskor kapunk még egy útbaigazítást, hogy merre érdemes menni, Demeter szépen megköszöni a segítséget és elindul a másik irányba, amerre az autópálya van… így kell ezt elegánsan csinálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.