2014.01.27., hétfő

Ma ismét korai kelés van, mert újabb karibi parti elé nézünk. Az itt is szokásos reggeli dugókat elkerülendő kitalálják, hogy korán elindulunk, ezzel mintegy megelőzzük az araszolást. Ennek érdekében bazi korán kell felkelni, és reggelizni. Ma már teljes létszámban megy a kórus a tengerpartra, nincsenek otthon maradók. Amúgy is, ez az utolsó napunk itt Caracasban és Venezuelában, használjuk hát ki. Otthon esik a hó.

Szóval a korai reggeli után mindenki összeszedi a cuccát, és irány a busz. Illetve buszok - merthogy ma is két busszal visznek minket. Csak éppen nem érnek ide időben. Várunk hát egy kicsit. Aztán egyre többet. Juan Carlos megérkezik ugyan, de a másik busz csak nem jön. Biztosan "forgalmi dugás"-ba keveredett. A tervezett induláshoz képest kb fél-háromnegyed órával később jön, de legalább jön. Beszállás, indulás!

A tengerpartra vezető útvonal ugyanaz, mint a múltkor. Elhaladunk sok-sok rancho mellett, és ismét rácsodálkozunk, hogy vajon miként lehet élni ezekben a vityillókban, és hogy mennyire rengeteg van ezekből. Több mint egy óra, mire végre feltűnik a repülőtér, tudjuk tehát, hogy közeledünk. Ma nem oda megyünk, ahol a múltkor voltunk. A Mr. Brown-Tozsó-féle performansz után nem akarjuk kihívni a sorsot magunk ellen. :-)

A mai strandon nem kell belépőt fizetni. Ez is nagyon szépen néz ki, és itt még kókuszpálmák is vannak a parton. Rajtuk pedig rengeteg kókuszdió. Rögtön elő is kerülnek a fényképezőgépek, készülnek a jobbnál jobb tengerparti képek. Soma megpróbál megmászni egy pálmát, hogy elcsenjen néhány kókuszdiót, de elég hamar leparancsolják a fáról - talán nem is baj ez, az ő szempontjából. Eddig megúsztuk, maradjon is így!

Mint kiderül, ez valami katonai bázisnak a tengerpartja, van itt ugyanis jónéhány egyenruhás alak. Legalább a közbiztonságra itt nem kell annyira figyelni, nyugodtan strandolhatunk. Az árnyékolók itt még praktikusabbak, mint az előző strandon, olyan csodás óriási árnyékot tudok csinálni magamnak, hogy az csak na. Élek is vele, hiszen most még kevesebbet óhajtok napon lenni, mint a múltkor, viszont most alaposan bekentem magam az 50 faktoros naptejjel. Van már színem így is épp elég.

Ezen a strandon sokkal nagyobb hullámok vannak, mint a másikon, így a móka itt még nagyobb lesz. Behúzódom az árnyékomba, magam mellé veszem az itókámat, és figyelem a tengert. Jó most ez a semmittevés. Ahogy említettem, ez ma az utolsó napunk, és sajnos lassan kezd a gondolataimba furakodni az a nyugtalanító gondolat, hogy ha hazamegyünk, utána már dolgozni is kell megint. Néhányakkal szóba elegyedek, és persze kiderül, hogy ez mindenkit aggaszt egy kicsit. :-) Bizonyos szempontból azért jó lenne, ha ez az út nem érne véget.

Lassan elszenderedek. Nem tudom mennyit alhattam, amikor Kinga ébreszt, hogy azért még így is vigyázzak magamra, hogy le ne égjek. Ennél jobban...? Olyan nincs. Vagy ha van, akkor már akár tálalható is leszek.

Figyelmes leszek viszont arra, hogy egy nagyobb csoportosulás ül a fövenyen négy-öt pálma hűsítő árnyékában. Közelebb megyek, és lám-lám, ismét gyilkosozós parti zajlik. Mivel már javában tart az öldöklés és a nyomozás, nem szállok be, csak figyelem kicsit a fejleményeket. Természetesen mindenki gyanús mindenkinek. Később tudom meg, hogy Ildikó roppant ügyesen átejtett mindenkit, és így a gyilkosok nyertek. Közben megkínálnak egy kis maradék sült hallal. Finom.

Mivel eleget óvtam magam a naptól, itt az ideje bemenni a vízbe. A nagyobb hullámok miatt a víz itt kevésbé tiszta, node ezek a hullámok, csábítóak. A hosszú ujjú fehér pólót azért magamon hagyom. Néhányan megyünk most csak be, és a cél meglovagolni a hullámokat, lehetőleg minél hosszabban. Viszont ez itt sokkal nagyobb kihívás is. Sebaj, móka van.

Mivel a hullámok nagyobbak, az erejük is nagyobb. Több, viszonylag tűrhető hullám után érkezik egy igazán nagy. Hárman-négyen is megpróbálunk felfeküdni rá. Nos, ez több kevesebb sikerrel meg is történik. A probléma csak annyi, hogy a fürdőgatyámat ez az erő már lesodorja rólam, a hosszú ujjú pólómat szintén a fejem búbjáig repíti, és egyébként a sós víz belemossa a naptejet a szemembe. Aki a partról látott engem, az néhány pillanatig azt láthatta, ahogy a fehér pólóval az arcomban, vakon botorkálva húzom fel a seggemre a fürdőgatyát. Az ogre fürdik... és egyébként sincs csodálatosabb látvány annál, mint amikor a fehér, vizes póló a vízből kijövet rátapad erre a fizikumra... lamantin a parton. :-)

Itt kint is alakul azért a hangulat, előkerült némi rum, és egyebek, zajlik hát az élet. Egy-két fiú kicsit felbátorodik, és táncba invitál néhány helyi nénit. A kísérők csendesen megjegyzik, hogy ezek katonafeleségek, tehát nem feltétlenül jó ötlet ez... :-)

Ahogy nem annyira jó ötlet elmenni a mosdóba sem, merthogy se papír, se víz. A fiúknak ugyebár még csak-csak, node a lányoknak ez már sokkal kellemetlenebb. Úgy tűnik, ez van, ha nem fizetős strandra jövünk. Bennem azért felmerül ismét, hogy kizárt dolog, hogy az itteniek szerint ez így jól van...

Délután négy körül indulunk vissza, a társaság két részre oszlik, egyik fele a bulizós, a másik a kisnyugdíjas.:-)

Mivel ez a toalett-dolog nem jött össze annyira, megállunk egy drogériánál, hogy igénybe lehessen venni egy viszonylag normálisabb vécét is. Természetesen az eladók néhány ember után kifigyelik, hogy itt megszállás zajlik, és rögtön elállják a szabad bejárást a mellékhelyiségbe. De azért akinek nagyon SOS volt, az megoldotta.

Később megállunk egy másik boltnál is, hogy vegyünk ezt-azt. A szokásos, estére való üdítő és chips járja nálunk továbbra is, egyebet úgysem nagyon lehet kapni.

Mire visszaérünk a szálláshoz - immáron a délutáni dugóban - ránk sötétedik. A bulizós busz is csendesebbe vált át.

Zuhany, vacsi, és esti elpilledés... de előtte még egy utolsó gyilkos-parti. Négyszer játszottam összesen az elmúlt napokban, mindannyiszor áldozat voltam. De ennél az utolsónál végre sikerült úgy keverinteni, hogy most az áldozatok nyertek, merthogy leleplezték a megátalkodott, gaz gyilkosokat.

Holnap pedig búcsút veszünk és megyünk.

A hidegbe.

na pá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.