2014.01.23., csütörtök

Szinte egész éjjel ébren voltam különféle okok miatt, ezért amikor szólnak, hogy ébresztő van, mindjárt reggeli - mindezt háromnegyed hatkor, akkor úgy döntök, hogy először ezen az úton kihagyom a reggelit. Szundikálok tovább, majd nem sokkal később ismét szólnak, hogy ébresztő, mindjárt indulunk. Nagy nehezen feltápászkodok, megmosakszom, és még engem is meglep, hogy milyen jól viselem az ébrenlétet össz-vissz kb másfél óra alvás után.

Ma két busz jön értünk, jóllehet, egybe is beférnénk, merthogy a program kötetlen és hatan úgy döntenek, hogy inkább csak pihennek a szálláson, nem jönnek velünk. Mivel azonban mind a két busz ki van fizetve, Jessica jelzi, hogy oszoljunk ketté. Én Kingával a trógerebbikbe szállok, abba, amelyikben nincs légkondi. Körülbelül egy-másfél órás utazás veszi kezdetét, keresztül Caracason és a környező hegyeken. Időnként belecsöppenünk egy-két dugóba, de ez itt így normális - már ha ennek a szónak van bármi jelentése ebben az országban.

 A hangulat viszont nagyon jó. Igazából nem tudom szavakkal visszaadni azt a szituációt vagy inkább feeling-et, amikor utazol egy lepukkant, kopott kisbuszban, ami araszol egy dél-amerikai dugóban. A belső visszapillantó tükörre mindenféle helyi bizbasz van aggatva, légkondi híján be vagy fülledve, és a sofőr hangosan hallgatja a rádióból a hamisítatlan latin-amerikai örömzenét. Komolyan, csak filmekben szokott ilyen lenni - legalábbis eddig azt hittem. Haladunk-haladunk, fordulunk a hegyen egyet-kettőt, aztán egyszer csak feltűnik előttünk a Karib-tenger. :-)

Nem messze a repülőtértől van ez a fizetős strand,ahová megyünk. Nagyon hangulatosan van kialakítva, kis pálmafás sétányokkal, padokkal, a tengerparton kis árnyékolók vannak, nem napernyők. Ezek sokkal jobban is funkcionálnak. A belépőjegy 180 bolivar, vagyis 720 forint, és ezért kapunk még egy nyugágyat is egész napra.

A lányok rávetik magukat a tegnap vásárolt 50 faktoros naptejre. Én egyelőre nem tartok rá igényt, mert nem nagyon akarok majd kimozdulni az árnyékból. Maga a strand egy mesterségesen kialakított öböl , amelyet két oldalról hullámtörő véd. A védmű két összetartó ága között kb. 50-100 méteres az a nyílás, ami a nyílt tengerre vezet. Még így is nem kis hullámok jutnak be a strandra, viszont figyelmes leszek, hogy a hullámtörők mögül mennydörgés-szerű robajok hallatszanak. Kíváncsiságom nem hagy nyugodni, és meg is mászom a hatalmas, több tonnás kövekből emelt kb  2 méter magas védművet. Felmászok a tetejére és a másik oldalon, a lábam alatt jó pár méterrrel a Karib-tenger zabolázatlanul ostromolja a partokat. Hatalmas hullámokkal, magasra csapó tajtékkal. Gyönyörű látvány. A köveken pedig mindenféle rákok mászkálnak vagy napoznak.

Visszatérek az árnyékban lévő nyugágyamba, előtte azonban veszek egyet azokból a szendvicsekből, amelyeket magunkkal hoztunk, hiszen a mai napon ez lesz az ebédünk. Illetve nekem ez a reggelim is. Sajtos-sonkás szendvicseket kapunk, amiben van még valamilyen öntet, is, amitől nagyon finom. Talán ezersziget, vagy valami ilyesmi lehet a színéből ítélve, viszont az íze jobb.

Kaja után aztán irány a víz, ami elsőre kicsit hideg, de ahogy lenni szokott, néhány perc után teljesen kellemes. Hanyatt dobom magam a parton és hagyom, hogy a hullámok nyaldossák habtestemet. Páran még mellém telepednek, de őket folyton elviszi a víz. Engem nem. Az ogrét nem lehet csak úgy elsodorni. :-)

Mivel italellátásra szakosodott vendéglátóipari egység is van, megnézzük az árait. Egy Pina Colada-t 400 forintért adnak. Egy sört vagy pl jeges teát 100-ért. Szilágyi Robival és Kingával a koktél mellett döntünk. A mixer nagyon érzékenyen minden kavarás után lenyalja a kanalat, hogy jóízű-e már a koktélunk. Ha nem, akkor tesz bele még amit kell, majd ugyanazzal a kanállal megkavarja... dacolunk ezzel, egyébként is van benne rum. Meg kókuszdarabka, és egy fehér ismeretlen eredetű lötyi. Mi nagyon reméljük, hogy valami tejszínféleség. Apropó, a rum itt Venezuelában nagyon finom. És nem is feltétlenül drága. 800 forintért már egy üveg teljesen jó minőségű és nagyon jó ízű rumot lehet venni. Nyilván vehetsz Bacardit is csilliárdért, de fölösleges. Sokkal jobbak vannak. Nade vissza a strandra.

Iszogatjuk koktélt, és megjegyzem a többieknek, hogy így egy hónappal karácsony után azért igazán ideje volt annak, hogy kicsit kipocoljunk a Karib-tenger partjára és megigyunk valamit. Ez így nem is annyira rossz. Állítólag otthon meg esett a hó.

"Igyunk hát pajtás, jo-hó!"

Egyre nagyobb a dagály, Kingával bemegyünk hát a vízbe hullámokat lovagolni. Nyeste Viki, Csirik Judit, Plank Vali és Szilágyi Robi gyűlik még körénk. Együtt várjuk a nagyobbnál nagyobb hullámokat. Kinga belecsimpaszkodik a nyakamba, mire Csirik Judit rögtön megkérdezi, hogy 'na, ti meg mit csináltok ott?' Mire én: 'hát, amilyen hideg a víz, most legfeljebb egymás nunszikáját keresgéljük, de különösen az enyémet...' A lányok ezen vinnyogva röhögnek, Plank Vali levegőt is alig kap.

Nem minden hullámmal birkózunk ám meg, engem telibe kap egy-kettő, és a sós víz teljesen átöblíti az arcüregemet. Feljövök a felszínre és érzem, hogy valami folyik az orromból, de nem tudom eldönteni, hogy a víz vagy a takony? Szilágyi Robi szól, hogy a takony... mi más...

A lányok a parton kifigyelik, hogy Jessica és a buszsofőr mindenfélét rendelnek. Az a jó ezen a strandon, hogy ha nem akarsz felkelni a nyugágyadból, pincérek jönnek, felveszik a rendelést és kihozzák, amit kértél. Na nem fehér inges, fényes fogsorú, kigyúrt csokigyerekeket kell elképzelni, akik naplemente után egyéb téren is rendelkezésre állnak. Csak néhány sima munkás, akik ugranak, ha szólsz nekik - nyilván szervizdíjért, magyarul pénzért.

Na a lányok is rendelnek halat., és ezzel tulajdonképpen az  összes étkezésre vonatkozó biztonsági előírást áthágjuk, hiszen idegen helyen eszünk-iszunk ismeretlen eredetű dolgokat. Végül azonban senkinek nem lett baja - egyelőre.

Három órakor, amikor már szép piros ropogósra sült mindenki, indulunk el vissza a szállásra. Ám indulás előtt egy apró malőr miatt majdnem ránk hívják a rendőrséget. Történt ugyanis, hogy Kálmán Józsi átadja a kameráját Mr. Brown-nak, hogy az venné már fel őtet videóra. Ám ToZsó viccelődik egy sort, és a kamerát kb 1-2 másodpercre egy zsinórtangában lévő nőre irányítja, miközben Mr. Brown próbál vele filmezni. Azt azért tudni kell, hogy az említett hölgy egy nőgyógyászati vizsgálatra sem pakolhatta volna jobban ki magát. Több sem kellett apunak, ő már követelte, hogy töröljék a felvételt és hogy rendőrt hív, stb. Alig tudjuk leszerelni.

Egyébként is úgy tűnik, hogy itt szeretik azért megmutatni, ha van valami. A strand kijáratánál velem is szembejött két hatalmas szilikonlaszti, ráadásul rózsaszínű, csurom vizes pólóban, melltartó nélkül, szemkilövető bimbikkel... na most tényleg, ilyenkor hova nézzen az ember...???

A hazaút meg egyébként pont olyan semmilyen, mint az odaút. Délután Soma próbál velünk egy rövidet, de kicsit kiszikkasztott minket a strand, kicsit lassabban reagálunk arra, amit mond. Viszont mindenki gyönyörű piros. :-)

Vacsorára ismét spenótos sütőtök-krémleves van, tonhalsalival, majd klubest azokkal, akik egyáltalán ébren bírnak maradni.

Holnap új szállásra költözünk, ahol nem biztos, hogy lesz wifi. Ha esetleg nem érkezne új bejegyzés, akkor nem kell megijedni, valszeg net híján vagyunk. Reméljük, azért nem így lesz.

na pá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.