Reggel kevésbé volt melegünk, tekintve, hogy viszonylag felhős napra ébredtünk. Olyannyira, hogy délelőtt még egy kis eső is esett. Voltak néhányan (köztük én), akik abban reménykedtek, hogy az előzőekhez képest ma esetleg hűvösebb napunk lesz, de reggeli után már láttuk, hogy valószínűleg tévedünk, ugyanis kisütött a nap. Ez azt eredményezte, hogy a levegő még párásabb volt, úgyhogy tudtuk, hogy ma is izzadós napunk lesz.

Kilenctől ismét próbáltunk Somával, tovább gyakoroltuk azokat a részeket a repertoárban, amelyek még csiszolásra kerülnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden zökkenőmentesen ment, node épp azért szánjuk rá az időt a gyakorlásra, hogy még most derüljön ki minden olyan dolog, amin dolgozni kell, ne pedig a versenyen szembesüljünk azzal, hogy hiányosságaink maradtak.

A próba második felében a fiúk ismét elvonultak a szalonba Francis-szel azért, hogy tovább gyakoroljuk Rore művét. Egész jól haladtunk, ugyanis mire elérkezett a próba vége, addigra végig tudtuk énekelni, és egész jól szólt. Legalábbis Francis elégedett volt velünk. Azt ugyan nem tudom hogy mennyi volt ebből a valódi elismerés, és mennyi az udvariasság. :-)

Próba után kirándulás következett, átruccantunk a szomszéd nagyobb városba, Pézenas-ba, hogy egy kicsit sétáljunk, kikapcsolódjunk és ebédeljünk. Először megálltunk a Carrefour szupermarketben, hogy mindenki be tudjon vásárolni – én is feltöltöttem az ásványvíz készleteimet – majd tovább mentünk a belvárosba. Mivel már tavaly is voltunk itt, ezért ismerős volt a helyszín. Ahogy jöttünk-mentünk, rátaláltam arra az egyedi kis játékboltra, ami kizárólag fából készült gyermekjátékokat árul, és ami már tavaly is nagyon tetszett nekem. A probléma akkor az volt, hogy szieszta idején akartunk vásárolni, viszont abban az időben a bolt zárva volt. Hogy-hogynem idén is a szieszta kellős közepén érkeztünk ide, szóval ismét zárva találtam. De legalább ki volt írva, hogy fél háromkor nyit újra. Mivel el kellett tölteni addig az időt és éhesek is voltunk, beültünk egy étterembe ebédelni, majd fél három után visszatértünk a bolthoz, így végre tudtam ajándékot venni az otthoniaknak.

Az ebédet egy egész kis hangulatos étteremben költöttük el, de nagyon furcsa volt nekem, hogy egy ilyen frekventált helyen lévő étteremben mennyire színvonaltalan a mosdó. Egy összetákolt, kézzel lemázolt faajtó adott teret a koedukált objektumnak, és bármikor el szerettem volna menni kezet mosni, állandón francia nyuggerek áltak ott sorban. Amikor végre bejutottam, akkor sem voltam hanyatt esve a színvonaltól. A tegnapi esti meccsnézős pizzériában is csalódást okozott a wc, annyi különbséggel, hogy ott a belmagasság is csak kb 180 cm volt…

Az ebéd és a vásárlás után visszatértünk a busszal Roujanba és délután négykor átmentünk a helyi templomba próbálni a mai koncertre. Szerencsénkre nem volt bent olyan meleg, mint tavaly. Bár épp felújítás zajlik a templomban, az akusztikára ez nem volt hatással. Továbbra is nagyon szépen szól, és a próba meglehetősen jól ment. Próba után visszatértünk a szállásra, kicsit pihentünk, megfürödtünk, majd átöltöztünk. A templom teljesen megtelt. A koncertműsor vegyesen tartalmazott vegyeskari és nőikari műveket, így a fiúk kicsit pihenhettek közben. Nagyon hálás közönségünk volt, hiszen a koncert végén felállva tapsoltak meg minket.

Ahogy tavaly is, Francisék idén is meghívták a közönséget a La Maison Verte-be egy kis kötetlen összejövetelre. Nagyon sok angol él a környéken, így több angol szót hallottunk, mint franciát, ennek ellenére én és Magyar Pisti egy francia párral társalogtunk. Szerencsére viszonylag jól beszéltek angolul, így érdemi beszélgetés zajlott. A bácsi elmesélte, hogy szőlőültetvénye van, és korábban több évben is Dunaújvárosból érkeztek hozzá munkások, akikkel nagyon jó viszonyban voltak.

Miután a vendégek elmentek, megettük a vacsit, ami ezúttal Paella volt, amit Ken, egy vendégszakács készített. Remekül sikerült, nagyon ízlett.

Vacsi után ismét medencés partit tartottunk, és kifejlesztettük a medencébe ugrós kínai figurát. Volt, aki jól tudta teljesíteni, volt, aki nem. És olyan is volt, aki az elején nagyon ügyesen csinálta, majd végül teljesen elvesztette a fonalat, igaz Cunci? :-)

 A végén még Francis kislánya, Eliza is beszállt és nagyon ügyesnek bizonyult.

Soma a vacsora után mondott néhány szót a koncertről. Elmondta, hogy voltak nagyon szép pillanatok, de volt olyan is, amin érződött némi fáradtság, ezért holnap kivételesen csak tíztől fogunk próbálni. Ezzel a jó hírrel térünk nyugovóra – persze csak egy kis esti beszélgetés után.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.