Don't let them live... - a második workshop
2014.01.22. 03:28
2014.01.21 - kedd
A napunk szinte már rutinosan indul. Kezdünk belerázódni a körülményekbe. Mondjuk, olyan nagyon nehéz dolgunk nincs, hiszen alapvetően nincs itt rossz sorunk. Néhány egyszerű szabályt kell csak betartani, és akkor különösebb baj nélkül megússzuk. Az egyik ilyen alapszabály pl a reggeli éhgyomorra való pálinkaivás. Bár, ha belegondolok, voltaképp ezt senki sem javasolta így konkrétan az itteniek közül... Mindenesetre mi kilogikáztuk, hogy ezzel biztos csak jót teszünk magunknak. :-)
Nem tudom, miért, de nagyon nehezen ébredek ma. A társaság nagyja már rég lent reggelizik, amire én egyáltalán kivakarom magam az ágyból. Mivel a mai napunk tulajdonképpen szinte teljes egészében a tegnapit fogja másolni, ma is fél 8-kor reggelizünk. A menü amerikai jellegű palacsinta, vajjal, sajttal és juharsziruppal. Természetesen már említenem sem kell, hogy nagyon finom. Még úgy is, hogy alapvetően az ilyen palacsintáért én nem rajongok, és kicsit nekem sok is az egy darab - na ilyet is ritkán mond az ogre... :-)
A mai workshop ugyanott lesz, ugyanazoknak, hiszen számukra ma jön el a nagy pillanat. Az utat most is az ovibusszal tesszük meg, telezsúfolva. Ezek szerint itt kevésbé aggódnak azon, hogy a rendőr majd mit fog mondani.
A mai délelőttön alapvetően nekünk lesz könnyű dolgunk, hiszen a résztvevő karnagyok fognak majd vezényelni minket. Mindenkinek választani kellett valamit a megadott listából, és lehet próbálkozni. Soma pedig persze szakmailag véleményezi a teljesítményt.
Érdekes, hogy ahány ember, annyiféle elképzelés születik a művekről. Volt, aki pl. a szöveget értelmezve kicsit átírta az ütemhatárokat Kodály Cohors Generosá-jában. Volt, aki egy Kocsár mű során, amikor érezte, hogy kicsit lassabb a tempó, mint kellene, valahogy olyan kézmozdulatokat tett, amitől csak még lassabbá vált az egész. Viszont voltak nagyon jó próbálkozások is. Az igazán izgalmasak azok a pillanatok voltak, amikor a kórus igyekezett pontosan azt énekelni, amit az adott karnagy mutatott, majd Soma adott némi instrukciót és utána már máshogyan szólt az egész. Ezek során hangzott el a címben szereplő kijelentés is Somától: 'don't let them live outside the frame', vagyis a karnagynak nem szabad hagynia a kórust, hogy az általa megadott kereteken túl is önálló életet éljen. A résztvevők pedig lelkesen jegyzeteltek.
Fél egyet üt az óra, így ismét búcsút veszünk. Holnap mi már nem jövünk, csak Soma.
Visszaút a szállásra ovibusszal, majd ebéd. Főtt marhanyelv rizzsel, feketebabbal és sült banánnal. Sosem ettem még marhanyelvet, de nagyon finom. Na mondjuk az igaz, hogy ha előre közlik, hogy ez lesz a kaja, akkor nem biztos, hogy nekifutok. :-) Soma megkérdezte, Mariát, hogy mégis hogyan tudják megoldani ezt a mindennapos terülj-terülj asztalkámat nekünk minden áldott nap, úgy, hogy közben alapvető cikkekből van hiány és jegyrendszer van? Maria elmondta, hogy akit csak ért, mindenkit felhívott, minden kapcsolatát megkeresett és leadta, hogy neki miből milyen mennyiségre van szüksége addig, amíg itt vagyunk. Hihetetlen egy nő. És imádom, hogy mindig mosolyog!
Páran megbeszéljük, hogy ma teszünk egy újabb próbát a boltnál ebéd után. Ha nem jön össze, akkor tovább megyünk a likőrboltig, amit akkor láttunk, amikor a plázába mentünk. Jennifer, a mai kísérőnk kijelenti, hogy márpedig ő nem enged el minket egyedül, jön velünk. Nem ellenkezünk, de nem egészen világos, hogy ha valami baj van, akkor majd ő fog megvédeni minket...? Na mindegy.
Elindulunk, és sajnos a boltnál megint sor van. Nem olyan nagy, mint előző nap, de azért még mindig esélytelen. Továbbmegyünk hát a likőrboltig. Nagyon exkluzív helynek tűnik, rajtunk kívül gyakorlatilag egy-két ember lézengett benne. Alapvetően az alkohol a fő profiljuk, de akad némi üdítő is. A 2 literes kóla ugyanúgy kb 120 forint, mint a rendes boltban, egy doboz Marlboro Gold pedig 180 forintba kerül - ha hozzávesszük a korábban említett üzemanyagárakat is, asszem, az ukránok itt labdába sem rúgnának... Veszek két kólát és két doboz cigit - elvertem 600 forintot.:-) A srácok közül többen is vesznek egy karton sört, mert az itt is csak 50-52 forintba kerül. Jó ez a hely azért.
Visszasétálunk a zsákmánnyal a szállásra, közben azért most már meg-megbámulnak minket - naná, a srácok a vállukon viszik a sört. És ha ez még mind nem lenne elég, ugyebár gyalogosan is vagyunk, ami eleve gyanússá tesz minket. :-)
A délutáni menetrend aztán hasonló a tegnapihoz, négytől próba, majd érkezik hozzánk egy újabb vendégkórus, ezúttal csupa lány. A közösen énekelt mű Kodály Esti dala, illetve egy nőikari mű, aminek nemtom a címét, hiszen a próbának ezen a részén a fiúk már nem vettek részt - bánatukban sört ittak.
Mivel vacsiig még rengeteg az idő, néhányan elhatározzák, hogy lemennek focizni. Kicsit később csatlakozom hozzájuk én is. Mondanom sem kell, mekkora ász vagyok a pályán, már csak alkatomból adódóan is, de legalább a többiek megnézhetik, milyen a mezítlábas ogre-foci. Kálmán Józsi úgy pattan le rólam, mint a betonról, lehetnék akár Kőfal Jackson is. Tóth Peti igyekszik lelkesíteni, hogy zárjak vissza, vagy húzódjak előre, de mondom neki, hogy 'édesem, én most kifutottam magam a következő egy évre is...' Nem mellesleg két gólt is lőttem, meg leszereltem Félixet, úgyhogy be lehet fejezni a röhögést! :-) Majd holnap meg nemtok lábra állni.
Foci után isteni hideg vizes zuhanyt veszek - nem azért, mert kemény vagyok, hanem mert nekem valahogy megint nem volt melegvíz. Egy kicsit azért kemény is vagyok. Zuhi után vacsi, ami ismét zöldséges csirkeragu leves, és tonhalkrémes tészta. Mondjam? Mondom. Nagyon finom volt. És ismét csak óriási RESPECT ezért az ellátásért!
Így telt hát a nap. Holnapra shoppingolás, városnézés és metrózás van beígérve. Állítólag magunknak kell majd megoldani a pénzváltást. Már le van adva a drót a metró-aluljárói dílernek. Lassan elnyel minket Bangkok Caracas.
Megyek hát, iszok még valamit, amíg lehet... :-)
puszipá
p.s.: köszi, hogy olvassátok és köszi a sok visszajelzést! Örülök, hogy ha tetszik! na csecs
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.