Estére megérkezett a szél Franciaországnak erre a vidékére is. Eső ugyan nem volt - főleg nem olyan, mint otthon - de erős széllökésekkel érkezett ide a hidegfront. Mivel minden szobában folyamatosan nyitva vannak az ablakok és az ajtók, ezért időről-időre ajtócsapódástól zeng a ház. Ettől függetlenül az éjszaka jobban telik, mint a korábbiak, hiszen már elviselhetőbb a hőmérséklet.

Reggeli után a munka ezúttal is kilenckor kezdődik, ismét szétválnak a lányok és a fiúk, gyakorolni a saját kis műveiket. A fiúknak a Rore mű nem megy zökkenőmentesen, de nem is egy szokványos műről beszélünk. Amikor elő kellett adni a lányoknak, Soma meg is jegyezte, hogy "a zenetörténelem legnehezebb műve következik". :-)))) A lányok viszont nagyon szépen megtanulták a saját darabjukat, így ezúttal a győzelem az övék.

A délelőtt második felében átismétlünk minden olyan darabot, amelyet a héten Francis-szel kiveséztünk. Jó tanár módjára mindig elmondja előre, hogy mire is kell emlékezni mindabból, amit tanított nekünk a művekkel kapcsolatban. Ha pedig valami nem úgy sikerül, ahogy kellett volna, akkor nagyon udvarias formában jelzi felénk, pl: "egészen kitűnő volt, kivéve, hogy zeneileg sehová sem haladt a darab..." :-))))

A rövid kis ebédünk után buszba ülünk és átruccanunk Pézenas-ba, hogy még utoljára séta-métázzunk és vásárolgassunk. Ez egy Béziers-nél kisebb város, de sokkal jobban néz ki, sokkal jobb hangulata is van. Nem is kell sokáig keresgélni ahhoz, hogy találjunk egy kellemes kis sétáló utcát, ahol mindenféle turistacsalogató kis üzletek vannak. Természetesen az a két bolt, ami nekem a legjobban tetszett volna, és ahová mindenképpen bementem volna, zárva volt. A rövid kolbászolás után még megállunk készlet-feltöltésre egy szupermarketnél, ugyanis holnap indulás előtt már mégsem lesz vásárolgatás.

Hazatérve kapunk egy rövid pihenőt, majd átmegyünk az itteni templomba próbálni. Ez a tegnapinál kisebb templom, némileg erős dohos szaggal. Úgy készülünk, hogy jó pár művet fogunk körben állva énekelni, hogy ezzel is minél inkább elvarázsoljuk a helyi közönséget.

Próba után visszatérünk a szállásra (körülbelül három perces séta), átöltözünk és már megyünk is vissza. Örömmel konstatáljuk, hogy majdnem tele van a templom, és a tegnapi ígéreteknek megfelelően tényleg találok egy-két ismerős arcot az előző koncertről. Az előadás ezúttal is jól sikerül, később egy itt élő angol hölgy bevallotta nekem, hogy ő bizony egy kicsit el is pityeredett, annyira tetszett neki. Jólesik ez a fajta elismerés, hiszen ezért (is) csináljuk.

Koncert után Francis meginvitálja a közönséget is a La Masion Verte-be, így van egy kis vegyülés, beszélgetés. A vendégek zöme itt élő angol, így a kommunikáció is könnyebb nekünk. Ezután finom vacsit kapunk, rakott pennét. Vacsi után megajándékozzunk két házigazdánkat, és köszönetképpen éneklünk is nekik, bár az ABBA Medley egy kicsit talán túlzás volt a végén, hiszen a lelkesedés nagyobb volt, mint a tudás... :-) Francis valahonnan előkerít egy üveg Várda drink-es porcelán pálinkásüveget, hát körbejáratjuk éneklés közben.

Vacsi után pedig szokás szerint önkéntes öröméneklés következik, majd a társaság két részre oszlik. Az egyik része Somával és Ildikóval a szalonba tartanak, ahol egy gyilkosozós-parti keretében Ildikó valószínűleg mindenkit lemászárol. :-))) A másik része a fák alatt, az esti szélben, egy üveg bor mellett váltja meg, szokás szerint, a világot. A medencében fürdésre csak két ember vállalkozik. Ők is ruhában... akaratuk ellenére...:-)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.