Még alig múlt el a Cantemus 40 éves jubileuma előtt tisztelgő évadzáró hangverseny, még szinte a fülünkben cseng az évforduló tiszteletére felavatott harang kondulása, még a szánkban érezzük a koncert utáni fogadáson kapott (enyhén sós) töltött káposzta ízét, és a Cantemus vegyeskar máris újabb feladat előtt áll. Tiszteletünket tesszük a legendás Tallis Scholars egyik volt tagja, Francis Steele otthonában és zenei műhelyében. A helyszín Franciaország, Roujan városa – vagy inkább falva.

Pénteken délután négykor indulunk a Kodály iskola parkolójából. Mindenki érzékeny búcsút vett a családtagjaitól, aztán megkezdjük több mint 24 órás utunkat. Az utunk Szlovénián és Olaszországon keresztül vezet, a táj már szinte ismerős. Sőt, Olaszországban reggel ugyanannál az autós büfénél állunk meg, ahol tavaly is, a nagy sikerű provence-i turnén. Az út, szokás szerint, szinte eseménytelenül zajlik, filmet nézünk, próbálunk néhány művet, éjjel pedig megpróbálunk aludni. Rekkenő hőség kísér minket végig az úton, akárhol állunk meg napközben, perzsel a nap.

Franciaországban útközben elhaladunk St. Maximin-La-Saint-Baume (ha jól emlékszem a nevére) mellett. Ez volt az a városka, ahol tavaly volt a szállásunk, integetünk is a ’Börtön’-nek, Magyar Pisti pedig elmorzsol egy könnyet szép emlékű kísérőnk, Léa emlékére. :-)

Már szombat este hat óra körül jár az idő, amikor letérünk az autópályáról, és kanyargunk a provence-i stílusú falvak között. Azért nem írom le teljes bizonyossággal, hogy Provence-ban járunk, mert nem tudom behatárolni, hogy ez még az a tartomány, vagy valamelyik másik. Ezt majd megnézem a google maps-en. (közben megnéztem, ez már nem Provence)

Roujan-nak kis keskeny utcácskái vannak, de Demeter és ezúttal Gyuri most is ügyesen veszik az akadályokat. Könnyen megtaláljuk Francis otthonát, a La Maison Verte-et. Engem meglep, hogy az épületegyüttes a faluban van. Én valamiért azt hittem, hogy ez majd valahol a falu szélén lesz, olyan kis magányos tanyaként, mint amilyeneket a filmekben látunk. Soma meg is jegyezte, hogy még nem néztük meg az úton a Bor, mámor, Provence-t, de azt már egyébként megnéztük tavaly…

Francis háza közvetlenül az utcára nyílik, belépve pedig teljesen más világba és hangulatba kerülünk. Hangulatos ház, még hangulatosabb kerttel. A ház további előnye hogy itt nem laknak franciák. :-)

Nagyváti Zsoltival és Nagy Attilával lakom együtt, a főház második emeletén. Hangulatos kis szobánk van, de a franciaágyak elég keskenyek ahhoz, hogy két felnőtt férfi kényelmesen elférjen benne, ezért Attila kap egy matracot a földre és azon alszik. Légkondi sajnos nincs, ami a ház jellegéből adódóan teljesen érthető, de amúgy baromira hiányzik itt a másodikon, mert rohadt meleg van éjszaka is.

Érkezés után jópáran csobbannak a ház medencéjében, aztán kapunk egy kellemes kis vacsorát az udvaron a ház és a fák árnyékában. Házi pizza és saláta, egy kis vízzel és borral. Nagyon jólesett. Utána pedig egy kis ismerkedéses éneklést tartottunk Francis-szel, hiszen ittlétünk oka, hogy kurzuson vegyünk részt, melyet ő vezet, így a pihenés mellett nem kevés munka is vár ránk. De azért itt ebben a környezetben valahogy majd csak túléljük a megpróbáltatásokat. :-)

A közös énekelgetés kb 11ig tart, amikor is fáradtan, de jókedvűen mindenki szépen lassan nyugovóra tér.

Holnap kezdődik az igazi munka!

na pá

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.